Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Niedermüller Péter: Kalendáris szokások
lyeztek el. Az angyalok szerepe igen passzív volt a játék során. A szoba sarkában álltak a betlehemes templommal és a megfelelő énekeknél bekapcsolódtak az éneklésbe. A játék legfontosabb figurái a három pásztor (Fedor, Stach, Kuba) és az öreg (Stary) voltak. Ezek öltözete majdnem egyforma volt. Mindannyian kifordított bundát viseltek, a fejükön pedig kucsmát hordtak. A pásztorok kezében csörgős bot volt. Az öregnek álarca is volt, régebben nyúlbőrből, a későbbiekben csak egyszerűen papírból. Testén keresztben szalmakötél feszült, amely alá fejszét, s más egyéb hasznavehetetlen tárgyat dugott. A szlovák nyelvű szöveget ma már nem lehet rekonstruálni. A közel félórás magyar nyelvű játék szövegét azonban még ma is őrzi a játékot legutóbb betanító idősebb ember családja. 2 ' Magának a szövegnek a közlésére terjedelmi okokból itt nincs mód, ehelyett csupán a játék, a szöveg szerkezetét rögzíthetjük. Amikor a betlehemes csapat valamelyik házhoz érkezett, az első pásztor engedélyt kért a belépésre, a játék megkezdésére. A játék első része vallási jellegű, Jézus születésének hírül adását és a pásztorok hódolását tartalmazza. A középső rész főszereplője az öreg, aki állandó jelleggel tréfálkozik, ijesztgeti a háziakat stb. A játékot közös éneklés, s a házigazda adományosztása zárja le. A játékosok legtöbbször pénzt kaptak, valamint a velük levő kancsót borral teletöltötték. Amikor azonban az iskolásgyermekek jártak a betlehemmel ez utóbbi adomány elmaradt. Karácsonyhoz, a karácsonyi ünnepekhez számos hiedelem, tilalom és előírás is kapcsolódott. Az ünnepek a leányok szerelmi jóslásainak is megfelelő alkalmát jelentették. Vilia napján délben, amelyik irányból a lány kutyaugatást hallott, abba az irányba viszik majd férjhez. A vilia esti vacsora alatt, amikor a gazda az első szem bobájkát ette a leány lekapta azt a villájáról, s kiszaladt az utcára. Amilyen nevű legényt meglátott, olyan nevű férje lesz majd. Az éjféli mise alatt a lányok kiszöktek a templomból vagy csak késve mentek, hogy megrugdoshassák a disznóólat, s ebből következtethessenek férjhezmenetelük idejére. Néhány idősebb adatközlőm szerint vilia éjfélkor a patakban néhány pillanatig rózsavíz (rožova voda) folyik. Az a lány, aki ebben a vízben megfürdött, nemcsak nagyon szép lett, hanem igen szerencsés is. Általánosan elterjedt hiedelem szerint karácsony éjjelén, éjfélkor megszólalnak az állatok. Beszédüket azonban senkinek sem szabad kihallgatnia, mert aki ezt megteszi, az a következő évben meg fog halni. Mások szerint, aki karácsony éjfélkor születik, érteni fogja az állatok nyelvét. Karácsony éjfélkor a boszorkányokat is meg lehet lesni, ha valaki kimegy az erdőbe. Karácsony másnapján a tyúkokat abroncsból, illetve egy a földre rajzolt körből etették, hogy egész évben együtt maradjanak, illetve, hogy sokat tojjanak. A karácsonyi ünnepkör István napjával (Sťefan) zárul le. Ilyenkor a rokonok, barátok elmentek megköszönteni István nevű ismerőseiket. Régebben (főieg a legények) a mise után a kocsmában ünnepeltek, de ma már csak a családokhoz járnak el, otthon ünneplik egymást. Idősebb adatközlőim szerint régebben nem voltak állandó jellegű köszöntők. A két világháború közötti időben azonban elterjedt egy nyilvánvalóan városipolgári eredetű köszöntőforma, amely szöveg a mai napig nagy népszerűségnek örvend. 21. A szöveg Nemes Gézánénál található. A magyarországi szlovákok betlehemezéséhez vő. ZATKO R. 1956. 321