Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

szokását, vagy azt az alföldi szlovákok körében általánosan ismert szokást, hogy a kará­csonyi asztal alá összekevert magvakat tettek. 14 Miután a szalmát elrendezték, a gazda és a gazdasszony kimentek és háromszor körüljárták a házat. Minden körben bekopogtattak az ajtón. A bent levők kiszóltak: Ki kopog az ajtón? Krisztus Jézus bobájkát visz — felelték. A harmadik kör után bementek és addigra már rendszerint meghallották, hogy a pásztor megfújta a kürtjét. Ez annak a jele volt, hogy megkezdhették a vacsorát. (Itt kell megjegyezni, hogy más adatközlők szerint a pásztor nem ilyenkor, hanem éjfélkor kürtölt csak, így adva hírül, hogy megszületett Jézus.) A karácsonyi asztalt fehér ünnepi terítővel (obrusek) borították le. Néhány adatközlő említette, hogy az abrosz alá néhány szem magot tettek volna régebben; a nagy többség vagy hallott a szokásról, de nem gyakorolta, vagy nem is ismerte a cselekményt. A gazdasszony az összes ételt az asztalra készítette, hogy vacsora közben ne kelljen felállnia, mert a következő évben nem fognak ülni a tyúkjai. Maga a vacsora egy gerezd fokhagymával kezdődött, hogy egészségesek legyenek. Ezt követte a gombás leves (hubova polevka), a kirántott hal (ryba) és a mákos bobájka (bobalki s makem). A vacsora fontos részét jelentette az ostya (oplatka), amit mézzel fogyasztottak. Egyes családoknál az ostyára nemcsak mézet, hanem fokhagymát is tettek,, Ilyen esetben ez volt a vacsora első étele. Az ostyát Bükkszentkereszten készítették, s onnan hozták Répáshutára eladni. Ostyát mindenki vett magának, néha több darabot is. Különböző nagyságú ostyákat árultak, sőt voltak festett darabok is, amelyeket egy fe­szület vagy a szentek képe díszített. Ezeket az ostyákat természetesen nem fogyasztották el, hanem a karácsonyfára akasztották fel és sok esetben egészen a következő évig meg­őrizték. A karácsonyi vacsora az általánosan elterjedt étrendnek megfelelően alakult, egyetlen kivételként a halat kell megemlíteni. A hal igen ritkán szerepel a karácsonyi vacsora ételei között, csupán néhány egyedinek tűnő adatot ismerünk. 15 Jelen esetben azonban egy ma is élő hagyományról van szó, hiszen a rántott hal még ma is fontos része a vacsorának. A hal a szlovák karácsonyi vacsora étrendjét sem jellemzi. Minden valószínű­ség szerint valamiféle helyi gyakorlatról beszélhetünk, amely ismeretlen úton került el Répáshutára. Hasonlóképpen figyelemre méltóak az ostyafogyasztással kapcsolatos adataink. Az ostya fogyasztása általában az ostyahordás szokásával kapcsolódott össze, amely cselekmény a magyar nyelvterületnek elsősorban az északi vidékeire (főleg a palóc területekre) jellemző. 16 Az alföldi szlovákok köréből, illetőleg Szlovákiából viszont alig van adatunk az ostyafogyasztásra. A szokás jelentőségét növeli az a tény, hogy az ostyát nem is helyben készítették, hanem a másik faluból érkező árusoktól vásárolták. Ez arra utal, hogy a szokásnak nagy fontossága volt az adott közösségben, még akkor is, ha a cselekmény párhuzamait nehezen tudjuk felvázolni. A karácsonyi vacsora ételeiből az állatok is kaptak. Minden jószágnak (tehénnek) adtak egy szem bobájkát, a karácsonyi morzsát pedig a tyúkoknak szórták ki. A vacsora maradékát egyébként az asztalon hagyták, letakarták és éjszaka, illetve másnap reggel is fogyasztottak az ételből. A vacsorából a nemrég elhunyt közeli hozzátartozók sírjára is 14.KRUPAA.6. n. 72. 15. PÓCS É. 1965. 38. 16. PÓCS É. 1965. 35-36.; BÁLINT S. 1973. 78-81. 319

Next

/
Thumbnails
Contents