Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

(Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta, Ne menj arra, kedvesem, mert beleesel. Nem esem, nem esem én a széles vízbe, inkább esem, kedvesem, véled szerelembe.) Kedvelték ezt a dalt is: Aki asszony akar lenni, nem kell annak megijedni, csuhaj ja! Én is az akarok lenni, nem is fogok megijedni, csuhajja! Szép élet az asszonyélet, az asszonyélet a konyhába, fó'zó'kanál a kezébe, szép az ura, kacsingat a szemébe, (Szívós Béláné Mátrai Márta, 43 éves) A vidám jelenet után az ifjú pár beáll a takarítók közé, az új asszony edényeket mosogat (grati umiva), a férje részt vesz a sátor szétszedésében. A menyasszony kelengyéjét Répáshután a lakodalom után vitték el az új otthonába, ha elköltözött hazulról. Napjainkban már gyakori a fiatalok nászútja is. Ha sikerül, szakszervezeti beutalóval mennek el, az is előfordul, hogy legalább egy hétre Budapesten vagy másutt maguk bérelnek szállodai szobát. A fiatal pár az új életét — ha nem távozik el a faluból — a férj vagy a feleség szüleinek a házában kezdi. Ha a szülőknél alakítanak ki lakrészt, legtöbben külön háztartást vezetnek be, bár a közös fedél sok vonatkozásban mégiscsak közös gazdálkodást is eredményez, amely végső soron a fiatalok számára jelent előnyt: lehetőséget nyújt a gyorsabb „megtollasodáshoz". 301