Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

Az öreg vőfély vezette be (újabban szólnak neki, hogy készen vannak az átöltözéssel). Ekkor abbahagyják a táncot, s a vőfély rigmussal mutatja be (predpovie) az új asszonyt: íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony, hogy menyecskéiével még egyet táncoljon. Táncoljon hát véle mindenki egy kurtát, csak vigyázzanak, hogy le ne tapossák a cipője sarkát. Mert gondoljanak arra, drága pénzér varrták. Az asztal közepén van egy üres tányér, én kezdem a táncot, a többi még ráér. Addig szaladjanak el százasér, ötszázasér, húzz rá, cigány, húzd rá, az új házaspárért. (Lovász Jenő) Megkezdődik a menyecsketánc (vikrucanka). Elsőnek tehát az öreg vőfély táncoltatja meg. Előre odakészíti a szitát vagy a szakajtót (sito, sakajtov), s amikor befejezi a táncot, kezében tartva magyarul kiabálja: Eladó a menyecske! Ezt a szokásmozzanatot már a húszas években is így bonyolították le. Az elmúlt években egy-egy száz forintossal váltották meg a táncot, napjainkban ötszáz forintot kell fizetni. A vőfély kurjantása is erre ösztönöz, ötszázas a menyecske! A menyecsketánc ma igen hosszú ideig tart, mert mindenki táncolni akar vele. Be kellett vezetni pihentetőt is: valamelyik koszorúslány azzal a kurjantással dobja a pénzt a szitába, hogy: Száz forintért pihen a menyasszony! így néhány percet leülhet, míg helyette a koszorúslány táncol. Még a hatvanas évek elején is kevés pénz gyűlt össze ilyenkor, egyik adatközlőnk mindössze 800 forintot táncolt össze magának. Napjainkban már több ezer forintra rúg. Amikor a vőlegény úgy látja, hogy ritkul a táncra pályázó, a vőfély intésére ugyancsak pénzzel megváltja a menyecskét, s kiviszi egy másik szobába. Követi őket a vőfély is, és leszámolja nekik a pénzt. Ezzel az öreg vőfély szerepe véget is ér a lakodalmon. A legutóbbi időkig megőrizték azt a szokást, hogy az ifjú párt a menyecsketánc után sem engedték vissza a lakodalmazók közé, hanem valamelyik közeli rokon házánál lefektették őket. Ma már visszajönnek, s a násznéppel reggelig mulatnak. A zenekar szüneteiben a menyecskék és a lányok körbe (do kolesa) állnak, énekelnek egy-két dalt, majd körcsárdást járnak. Magyarul és szlovákul énekelnek, a szlovákok közül főként azokat, amelyeket a menyecskekórus támasztott fel. Például: Keď som išla prés tu D'etvu po cesťe, (Mikor átmentem a Gyetván az úton, rosipali se mi s koša čerešne. kihullott a kosárból a cseresznye. Jaj, bože, bože, bože, Jaj, istenem, istenem, istenem, jaj, bože, bože, bože, čerešne. jaj, istenem, istenem, istenem, a cseresznye. Gdo že mi te čerešenki pozbera, Ki szedi össze a cseresznyét, keď ja ňemam v tem Répašu frajera. mikor nincs Répáson szeretőm. Jaj, bože, bože. bože. Jaj, istenem, istenem, istenem, jaj, bože, bože, bože, frajera. jaj, istenem, istenem, istenem, szeretőm. 299