Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

som hore Hromem, dole Hromem (Járkáltam a Garam mentén felfele, lefele) nevű játék. Mindkettő valójában zálogosai volt. Az elsőnek említettben egy lány a sarokban guggolt, mintha beleesett volna a kútba, s azt mondta: Padla som do studni! (Beleestem a kútba!), A bíró megkérdezte tőle: Prečo? (Miért?) A lány megmondta a fiú nevét: Pre teho! (őérte!) Ha a legénynek tetszett a lány, odament és „kihúzta a kútból", kiváltotta egy csókkal. Utána egy másik lány „esett a kútba". A másikban a bíró zálogot szedett a fiataloktól, miközben fel-alá sétált: Hodíl(a) som hore Hromem, dole Hromem. A zálog kiváltásának csupán az alábbi párbeszédére emlékezett az adatközlő: Cija je to ta satecka? (Kié ez a kendő?) Pre kého si to dala? (Kiért adtad zálogba?) Ta pre teho! (Hát őérte!) Szerelmi varázslatok. A lányok, hogy megszerezzék az általuk kiválasztott legényt, különböző szerelmi praktikákhoz folyamodtak» Figyelték a jóslásokat és az előjeleket. A szerelmi varázslások közül a menstruációs vérnek borba keverését és a legény vele való megitatását eléggé elterjedten gyakorolták. Vagy: a lány a menstruációs vérrel átitatott pendelyéből vágott le egy darabot (a 20-as, 30-as években még nem hordtak bugyit), s ezt etette meg a legénnyel, ill. a borába vagy a pálinkájába csepegtette. Azt hitték, hogy ettől olyan szerelmes lesz, hogy nem tudja elhagyni a lányt. Szintén elterjedt volt a kártyavetés révén történő jóslás, amelyet a falut felkereső cigányasszonyokkal végeztettek: Dávali se rucaťkarti, ze kého budú maťmuza. (Kártyát vettettek, hogy megtudják, ki lesz a férjük.) A jeles napokon lebonyolított jóslások is általánosak voltak: Kiemelkedett az András napi gombócfőzés és ólomöntés. Több lány állt össze, s a gombócokba bebugyo283