Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

együtt. Hoztak magukkal nagy harapófogókat, s megfenyegették a férfiakat, ha nem akartak adakozni, hogy letépik velük a „zacskójukat", a nőknek a lába közé nyúlkáltak: opačovali mezi nohi (meglátogatták a lábak közét). A magukkal vitt nagy borotvákkal (holeňički) le akarták borotválni a férfiak szakállát. Azokat a házakat, amelyeknél nem kaptak adományt, bemázolták, bekenték. A lányok terhes asszonyoknak álcázták magukat, karjukon álcsecsemőt vittek, s így könyörögtek: Spomáhaj, bo už decko mam na ruke, a už zase budem mať druhé decko. (Segíts, mert már van egy a karomon, s megint lesz gyermekem!) Az egykori dramatikus szokás töredékei vidám és változatokban gazdag népi játékról tanúskodnak. A fiatalok valamelyik háznál gyülekeztek. A lányok pogácsát (kraháče) is sütöttek, a fiúk rumot hoztak, s rumos teát főztek. Majd táncoltak. A zenét itt is a falubeli citerázó, harmonikázó, hegedülő legények szolgáltatták. A farsangi mulatozás vasárnaptól hamvazó szerdáig (Škaredá streda) három éjen át tartott. A fiatalok ismerkedési, szórakozási alkalmai közé tartozik a lekvárfőzés is. A réti bodza (habza) lekvárfőzése közben összegyűltek, itt is játszottak, dévajkodtak, a bodzalekvárral bekenték egymás arcát, s így ijesztgették egymást. A szórakozó összejöveteleken magyar és szlovák dalokat énekeltek» A két világháború között főként csak magyarokat. A szlovák dalokat a legifjabb nemzedék az asszonykórusban tanulta, s ezeket énekelték aztán egymás között is, mind például az alábbi hármat: Tancovala bi som, (Táncolnék, tancovala bi som, táncolnék, bosa som. mezítláb vagyok, Kup mi, mili, topanečki, Vegyél nekem, kedvesem, cipőcskét, tvoja som. tied vagyok. Bo kedti mi topanečki Ha cipőcskét ňekupií, nem veszel, nebudem ťa lubiť, nem foglak szeretni, nebudem s ťebus pať, nem fogok veled aludni, uvidíš, meglátod.) Jaká je to pekná ruža, (Milyen az a szép rózsa, ked poboška žena muža? mikor az asszony megcsókolja a férjét? ESfi krajša fijalečka, Még szebb a violácska, ked poboška frajerečka. mikor megcsókol a szeretó'm. Gdo to tam, gdo to tam (Ki fütyül, ki fütyül pod obločkom piska? az ablak alatt? Starí pan, starí pan Egy öreg úr, egy öreg úr kišasoňu stíska. kisasszonyt szorongat. Nak me oňi ňesňskaju Ne szorongasson engem, však ja mlada ďioňka, hiszen én fiatal lány vagyok, a oňi sa starí pan, s ő öreg úr, otvorím vam dverka. kinyitom magának az ajtót.) (Mindhárom adatközlője: SZÍVÓS Béláné Mátrai Márta, 42 éves) A fiatalok gyakran játszottak olyan játékokat, amelyek a lányok és a fiúk összepárosítását is célozták. Ilyen volt a Spadla som do studni (Beleestem a kútba) és a Hodila 281