Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

az akkori tanítónő is biztatta őket erre az eljárásra: Marika - mer úgy hívott engemet ászt mongya: Hugyozd meg a pelenkát, és avval jól törüld meg, dörzsöld meg a gyereket! 5. Ráolvasás szemmel verés ellen: Ha éjjel rosszul aludt a gyerek, keresztet vetettek rá, miközben mondták: Oca i sina (Atyát és fiút, aj svätého duna. Amen. és szent lelket. Ámen) Vagy: Oca is sina (Atyát és fiút aj ocicana sviňa. és leszoptatott disznó.) 6. Az ingnek fordítva történő ráadása: Reggel fürdetés után végezték, vagy ha az emberek közé vitték (pl. disznótorba): Ž ebi z oč nedostala, naopak sme oblekli košelku. (Hogy ne verjék meg szemmel, fordítva adtuk rá az ingecskéjét.) Azért fordították ki az inget, ill. a gallért, hogy az idegen szeme a gallérra tapadjon, s azon csodálkozzék, miért van rajta fordítva az inge. így nem veri meg szemmel. Pszichikai hatású eljárásnak is nevezhetnénk. 7. Aki a szobába lép, mielőtt ránéz az újszülöttre, megköpködi: Pfi! Pfi! Žebi mu neprišlo z oči. (Pfi! Pfi! Hogy ne igézzék meg szemmel.) Ha véletlenül enélkül néztek volna rá, azonnal elfordultak, nehogy ártsanak neki. 8. A látogatóba érkező, miután megköpködte, ha a gyerekre mondott valamit, nem volt szabad megdicsérnie: Aj to robia, že: Pfi! Pfi! Za to máš špatné! Ňesmeja povedať, že tato je pekne. Bo vtedi zaureknu. (Úgy is csinálják, hogy: Pfi! Pfi! Azért csúnya [gyereked] van! Nem merik mondani, hogy szép, nehogy megigézzék.) A hiedelmet erősítik interetnikus kapcsolatok is: Az egyik diósgyőri magyar származású nagymama Répáshután meglátogatván unokáját megköpködte, és azt mondta: Pfi, pfi! Csúnya gyerek vagy! A fiatal szülők nem ismerték a mondat tartalmának mágikus eredetű okát, tiltakoztak: — Á, hát nem csúnya, de szép! A nagymama kitartott rítusa igazsága mellett: - No, dehát úgy kell mondani, hog csúnya, először! Nem kell dicsérni, mert akkor megváltozik. A szóval történő igézés hatásában ma is hisznek. Egyik adatközlőnket Nagyvisnyón megcsodálták: Hü, taki si tlusta! Hü, taki si tlusta! (Hű, de kövér vagy! Hű, de kövér vagy!) Valóban jól nézett ki, de mire hazaért, nagyon beteg lett. A szomszédasszonya azonnal tisztesfüvet főzött, mely megkocsonyásodott. Igazolta, hogy szemmel rontották meg őt. 9. A vendéget mindig leültették, nehogy elvigye a gyerek, ill. a háziak álmát. Sefti si, bo nam vezňeš spaŕíi. Aj decku. Musel si sednuť. (Ülj le, mert elveszed az álmunkat, meg a gyerekét. Le kellett ülnie.) 10. Ha a gyerek mindig sírt, mákfőzetet (makovina) készítettek mákgubókból (makovica). Sokszor túladagolták, s a gyerek napokig aléltan aludt. (Ha a sírás oka az volt, hogy kelevényes volt a teste, úgynevezett kelevéfízaftot adtak neki. Adatközlőnk nem ismerte összetételét, mert a férje vásárolta.) A keresztelőig más, archaikus jellegű elhárító és védekező rítust is gyakoroltak, de végrehajtásuk korábban maradhatott abba, mert adatközlőink legtöbbször bizonytalanok voltak feleletadásukban: Az újszülöttet nem lehetett kivinni a szobából, nehogy a rossz szellemek hatalmukba kerítsék. Az anyja az ablakba sem állhatott ki vele emiatt. Kölcsönbe sem adtak semmit, nehogy elvigyék a ház és a csecsemő szerencséjét. A keresz271