Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

felállt vagy felült a vajúdó. Vagy pedig a hagyomány szerint két székre ültették. Kero leželi, tak kero stali abo sedeli. Aj takih znám, čo sedeli na akihsi dvoh stolkok (Ki feküdt, ki állt, ki ült. Olyanokról is tudok, akik valamiféle két széken ültek.) Hosszantartó vajúdáskor pálinkás kenyeret etettek vele, illetve szekéren rázatták (postrasalij. Egy ládát tettek fel a szekérre, ezen ülve vitték végig a falun. A bába nem emlékezett a kocsikáztatásra, de nehéz szüléskor maga is forró vízbe ültette az anyát, „hogy a méh jobban megnyíljon". Sokszor kétszer is megismételtette vagy pedig a vajúdót járatta, vezetgette. Amikor jöttek a fájdalmak, az ágyra feküdt az anya, a bába felhúzatta a két lábát, s kérte, hogy a tolófájások jelentkezésekor ő is nyomja kifele a magzatot. A kezét öszszekulcsoltatta a felhúzott lábain keresztül, vagy pedig megfogatta az ágy szélét. A bába szerint a répáshutai asszonyok általában könnyen szültek, mert az általános szegénység miatt sokat és megerőltetőén dolgoztak. A felszabadulás előtt rendellenes szüléskor sem mertek orvoshoz fordulni. Az idősebbek még most is elrettentésképpen beszélték el, hogyan darabolta fel az egyik anyát az orvos, s küldte halálba: Trápila se a priSol doktor a hu roztrhal. Po kúsku to Šklbal s ňej, a potom zemrela. (Szenvedett, s eljött az orvos, és széttépte. Darabonként szaggatta ki belőle, s azután meghalt az anya.) A császármetszéssel történő szülés ma is aggodalmat okoz, de nincs rossz tapasztalatuk: Bars velki bruh neúrekom, to ňenehalo se narodiť. Čásárvágás'sal ho vibrált To probovali v korhazu, ale neznala porodiť. A take žive decko je velmi. (Hihetetlenül nagy hasa nem engedte szülni. Császármetszéssel vették ki. Ezt próbálták a kórházban, de szülni nem tudott. És olyan életerős csecsemő nagyon.) Rendellenes szülésnek tartották, ha lábbal, farral (s nohami, ritku) jön a világra, mert a keze beleakadhat, s megállíthatja a szülést. A szülési folyamathoz kevés hiedelem tapad: Tilos volt felsikoltani (zahikovať), mert az árt. Ha göndör hajú volt a gyerek, nehéz a szülés. Általános vélemény, hogy a szülő nő az egyik lábával a sírban van: Ta jednu nohu v hrobe a jednu ma ven. (Az egyik lábával a sírban, a másikkal kint van.) Ha a szülésnél nem volt jelen a bába, a csecsemőt ruhában vagy pelenkával fogták fel. Mind őt, mind az anyát mindjárt meghintették szentelt vízzel. A szülésnél a hozzátartozók közül csak nők, az anyja vagy a közeli nőrokonai voltak bent. A férj, ha nem dolgozott, a konyhában várakozott. Mint jellemző esetet, egy anekdotát is elmondtak arról a férfiról, aki azt hivén, hogy a szülésnél meghal a felesége, közben már más asszony után kutatott gondolataiban: Jeden hlap bul tu v Répášu. No hat zle zlihala. A von sedel venkaj v kuťe pri ohňu. A potom viSla baba, podala ternu človeku, že: — Jaj, jaj, bars to ťežko mala. 2e: - Jaj, Sak som se staral, že kého si vezňem, keď zemre!

9 (Volt itt egy férfi Répáson. Nohát nehezen szült a felesége. És ő kint ült a sarokban a tűz mellett. Azután kijött a bába, s azt mondta ennek az embernek:— Jaj jaj, nagyon nehéz volt neki. ő meg: - Jaj, én meg gondban voltam, hogy kit vegyek el, ha meghal.) A méhlepényt és az ollóval levágott köldökzsinórt a bába ásta vagy ásatta el. (Leginkább a trágyadombon.) Vele kapcsolatban már semmilyen mágikus képzet sem ismeretes körükben. 9. Azért is közöljük ezt az anekdotát, mert a nehéz életű, kevésbé közlékeny répáshutaiak körében ritka a feloldó, vidámabb történet. 266