Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

A spontán betelepülés engedélyezése az uradalmi érdekeket szolgálta, mert az erdőgazdálkodás ebben az időszakban a korábbi időszakokhoz képest még intenzívebbé vált, s nem utolsósorban tervszerűvé. Andreas Kneidiger kamarai mérnök ebben az időszakban készítette el a diósgyőri koronauradalom erdőgazdálkodási tervét, amely az első ilyen jellegű munka volt Magyarországon.

13 Az erdőgazdálkodási terv 100 éves vágásfordulókm osztotta az uradalmi erdőbirtokot és évente mindössze 4000 öl fa kitermelését engedélyezve meghatározta a kivágás útvonalát. Ugyanebben az időszakban kezdődött elFazola Henrik kezdeményezésére az első uradalmi vashámor építése is, ami szintén nagy mennyiségű fát igényelt. Az erdők folyamatos kitermelése, illetve a szakszerű újratelepítése jelentős munkaerő biztosítását kívánta meg. Az erdőgazdálkodás, ill. a vashámor építésének munkaerő-szükséglete együttesen azt eredményezte, hogy szinte állandóan emelkedett a huta- és hámortelepülések lakosságának száma. A népesség mozgása e települések között is folyamatos volt. Természetes, hogy a biztosabb megélhetés reményében a hutatelepülések lakossága szívesen átköltözött a hámortelepülésbe, s igyekezett szabadulni a nehéz fizikai munkát igénylő és fokozatosan mind gazdaságtalanabbá váló üvegkészítéstol.

14 1770-1780 között egyre távolabbról kellett az üvegkészítéshez szükséges fát beszerezni. Az üveghuta faellátása fokozatosan az újhutai üvegkészítés csökkenéséhez, majd az 1780as évek végére megszűnéséhez vezetett. Úgy tűnt, hogy munkaerő hiányában végleg megszűnt a bükki üveggyártás. Az, hogy ez végül is nem így történt, kizárólag csak a véletlennek köszönhető. A 18. század végén a diósgyőri koronauradalom gazdasági egységén kívül több kis üveghuta működött. íly Hutabércen, Kőhután és Visnyú mellett folyt üvegkészítés. Ezek a parányi üzemek a Dédes és Sajószentpéter környéki bortermővidéken közkedvelt lopók, butelliák és kancsók gyártásával tudták ideig-óráig fenntartani magukat.

1 s Az újhutai üzem utolsó éveiben szűnt meg az üvegkészítés Hutabércen és Kőhután. Ugyanekkor stagnált a termelés Visnyó hutájában is. Amíg az újhutaiaknak megvolt az a lehetőségük, hogy a vasipar biztosította kedvező alkalmat kihasználva, jobb életkörülményeket teremtsenek maguknak, addig a hutabérciek és a kőhutaiak a földrajzi távolság miatt elszalasztották a kedvező lehetőséget, a hámortelepülésekbe való beköltözést. Két alternatíva közül választhattak az üvegkészítők és családtagjaik. Vagy megpróbálkoznak a földműveléssel, zsellérekké válnak, vagy pedig valahol tovább folytatják ősi mesterségüket, az üvegkészítést. A munkások egy része az előbbi, míg másik része az utóbbi lehetőség mellett döntött. Az üvegesek egy része Dédesen telepedett le, a többiek pedig a legszükségesebb eszközökkel felszerelve a diósgyőri koronauradalommal kötött megállapodásnak megfelelően egy újonnan építendő üveghuta helyére költöztek. A felépítésre váró üveghuta helyét a kamarai szervek a Kneidiger-féle erdőgazdálkodási terv alapján jelölték ki. 13. ENYEDI J. 1907. 64.; Az erdőgazdálkodási tervhez csatolt térkép eredetije megtalálható a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációjában (a továbbiakban: HOM. HTD.) Leltári szám (Ltsz.) II. 24. A térkép címe, felirata: Charten Von denen gesamten Diosgyörer Kaál Waldungen, Voraus die im Jahr 1776 von Kaál Ingenieur Andreas Kneidiger gesehene eintheilung zu ersehen. 14. V. ö. SOÓS I. 1960. 44. 15.MÉREIGY. 1951.116., 119. 24 \