Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

kel, sem pedig más egyéb eszközökkel nem lehetett gátat emelni. A népesség ide-oda hullámzása, a lélekszám kiegyenlítődése, már a 17. század végétől nyomon követhető Borsod megyében. A nagyméretű parasztáramlás, a pusztán hagyott települések benépesülése csak a Rákóczi-szabadságharc bukása után indult meg Borsod megye felé, s lényegében az 1740-es évek végéig tartott.

4 Az 1711 utáni betelepedés leglényegesebb vonása az volt, hogy döntően spontán (szökött) jobb ágy vándorlás formájában jelentkezett, s minden megyei települést érintett valamilyen mértékben. A jövevények magyarok mellett szlovákok, rutének (kárpátukrán) és kis számban lengyelek és németek voltak. A 17. század végi és 18. század eleji népmozgalmak fontos dokumentumaiként tartjuk számon az 1746. évi hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyveket, az ún. canonica visitatiokat. Ezek az okmányok tájékoztatnak elsősorban a nagy népmozgalom lezáródása utáni általános helyzetről és a megye lakosságának módosult etnikai összetételéről. Bizonyítékot szolgálnak arra vonatkozóan, hogy bár mindössze 6 települést (Alsótelekes, Galvács, Bükkaranyos, Múcsony, Cserépváralja és Arnót) népesítettek be teljes mértékben idegen ajkúak, a betelepültek mintegy 30%-a szlovák, rutén és más etnikumú volt.

5 Az idegen ajkú jövevények zömükben elsősorban a Bükk hegységben vagy a közvetlen mellette elhelyezkedő falvakban települtek le. így többek között - az említett bükki településeken kívül — Felsőgyőrben, (ma Miskolc északnyugati városrésze), Dédesen, (ma: Dédestapolcsány), Daróczon (Tibolddaróc), Bábonyban (Sajóbábony) és Petriben (Sajópetri) telepedtek le a legnagyobb számban. Felsőgyőrben 70 családból 46 volt szlovák. Dédes 177 lakosából 39, Darócz 600 lakosából pedig 320 volt szlovák és rutén. Petriben és Bábonyban az idegen etnikumúak számaránya elérte a 90, illetve a 20%-ot.

6 Ez a betelepülési folyamat közvetlenül érintette Borsod megye egyik legnagyobb uradalmát, a mintegy 100 ezer kh területű diósgyőri koronauradalmat. A koronajószág a Sajó folyótól nyugatra és délnyugatra helyezkedett el, közel 20 település tartozott gazdasági szervezetébe. Az uradalom központjai Diósgyőrben és Miskolcon voltak. A királyi birtok legértékesebb területének a Bükk hegység 23 430 ha-os, jórészt erdős területe számított, ahol a betelepülések által legjobban érintett uradalmi falvak helyezkedtek el.

7 Ezeknek a falvaknak a benépesítését különösen azért támogatta az uradalom irányító testülete, mert a bükki erdők hasznosítása éppen ebben az időszakban vált fontos gazdasági kérdéssé. A szlovák és rutén betelepülők kiválóan értettek az erdei munkák végzéséhez, s jelentős ingyenmunkát biztosítottak az uradalmi gazdasági elképzelések megvalósításához. Az erdők hagyományos hasznosítási módjain túl az uradalmi tisztviselők olyan erdei iparágak meghonosítását is szorgalmazták, amelyek az erdők fáinak jövedelmezőbb 4. GYIMESIS. 1970. 35. 5. VERES L. 1981. 65. 6. Az adatokat 1. Heves Megyei Levéltár. Egri Érseki Levéltár. Canonica visitatiók. 3412. számú raktári kötet 100-101.; 72.; 210.; 204.; 209-210.; 177-179.; 216-217.; 66.; 218.; 175.; 191192.; 213-214.; 77-78.; 179-180.; 78-189.; 126.; 105-114.; 164.; 158-159.; 156-157.; 118119.; 217-218.; 117.; 211-212.; 101-102.; 3415. számú raktári kötet 76.; 123-124.; 88-89.; 87-88.; 91.; 119-120.; 121-122.; 122-123.; 91-93.; 95-97.; 85-86.; 106.; 77.; 98.; 3413. számú raktári kötet 99-101. 7. VERES L. 1978. 11-12.; SZILAS G.-KOLOSSVÁRY SZ.-né. 1975. 141. 22