Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

nánk - a falon inkább kőedényből (kamenina) készített virágos tányérok függtek egymás mellett. Ezeknek a többsége Miskolcról és Apátfalváról származott. A szabadtűzhelyes, patkán való (na kúte) főzést a századforduló (1900) éveiben falas tűzhelyek (murované šparhety) váltották fel. E változással természetesen maguk az edények is kicserélődtek. Az agyagedényeket öntött vasból (liatinové) készített változatok cserélték fel. E változás magával hozta az eddig főzött ételek ízének a változását is. Az eddigi szabadkéményes pitvart is füsttelenítették és így a pitvar átvette a mai értelemben vett „konyha" szerepét. Az I. világháború után a falas sparhétok helyét asztaltűzhelyek (stolové Spory) foglalták el. Ezzel a főzés színhelye a mai korszerű konyha lett, ahol a II. világháború után már az elektromos vagy gáztűzhelyek is helyet kaptak. Sok helyen már bevezették a vízvezetéket is. Ma már a répáshutai házakban ezekben a korszerű, higiénikus konyhákban történik az ételek készítése. A korábbi répáshutai asszonyok ételeiket legszívesebben habarással (trepanie) készítették. A habart ételek népszerűségét különben a pitvar - ma már a konyha - falain függő habarófák (trepárky) sokfélesége, különböző mérete is bizonyítja. Ebben a tekintetben a répáshutai szlovákok konyhája szorosan igazodott a szomszédos magyar (és palóc) falvak ételkészítési technikájához.

7 A habart levesek és mártások különben igen népszerűek voltak az egész szlovák—magyar etnikai határ mentén is. Ismerték és főzték a rántásos (zapralené) ételeket is, azonban ezeknek a száma sokkal kisebb volt a habarásos technikával készülteknél. Répáshután az ételfőzés mindig az asszony gondja volt, de ez nem jelentette azt, hogy a férfiak nem tudtak volna főzni. A főzni tudást megkívánta már foglalkozásuk is - az erdei munka. A sütés-főzés tudománya nemzedékről nemzedékre öröklődött. A századforduló éveiben a szegényebb családok leányai gyakran be-beálltak városi családokba szolgálatba. Ezek itt megismerkedtek a városi, polgári konyha ételeivel és azok készítési technikájával. A répáshutai lányok hazatérésével többféle városi étel honosodott meg a répáshutaiak konyháján. Egy-egy ilyen ügyes gazdasszonyt egyes családok szívesen meghívtak szakácsnőnek a lakodalom tartamára. Ezek révén is terjedtek a városi technikával készített ételek. Gondolunk itt például a kirántott bécsi szeletre, a különböző süteményekre, tortákra, piskótákra éb pl. a feketekávé népszerűségére. Ezek a városi konyhán nevelt asszonyok sokszor figyelemmel kísérték (és kísérik ma is) a sajtóban, az újságokban közzétett ételkészítési tanácsokat (recepteket) és azokat saját konyhájukon nemegyszer ki is próbálták. Igen sok répáshutai fiatalasszony a városban megismerkedett különböző szakácskönyvekkel. Azokból egy-egy nekik tetsző receptet ki is írtak maguknak. Répáshután több ilyen, iskolás füzetbe írt recept-feljegyzéssel találkoztunk. Ezeknek a többsége sült húsok, édes sütemények és torták receptjeit tartalmazta. Sok répáshutai asszony szívesen ellátogatott a szomszédos magyar vagy szlovák községek búcsújára (odpust). Az ilyen alkalmakból megismerkedtek újabb, népszerűvé vált ételekkel. A répáshutai szlovák asszonyok háztartásában igen sok újabb kiadású szakácskönyv is található. A fenti adatok világosan illusztrálják azt, hogy a régi hagyományos ételek skáláját hogyan egészítik ki újabb, már a mai konyhatechnikával készített ételek. 7. REGULY A. 1851 (1975) 111.: SCHWALM E. 1972.305-315. 204