Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai

keresztül újra megtanulnák becsülni és óvni azt a természeti környezetet, amelytől az utóbbi időben számottevő hányaduk mindinkább elszakadni igyekezett, és amelynek károsításához — főleg nagy mennyiségű, szétszórt hulladékkal - maga is hozzájárult. Komoly gond viszont a vízellátás megoldása. Valószínű azonban, hogy a környéket tüzetesen ismerő vízföldtanos szakemberek megtalálják azokat a helyeket, ahol a DéliBükk visszaduzzasztott karsztvízszintje káros következmények nélkül megcsapolható. IRODALOM BALOGH K. 1964. A Bükk hegység földtani képződményei. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. XLVIII. 2. füzet HEVESI A. 1977. Bükk (Útikalauz). Budapest HEVESI A. 1978. A Bükk hegység szerkezete és felszínfejló'désének vázlata. Földrajzi Értesítő' XXVII. 169-203. HEVESI A.-HÍR J.-RINGER Á. 1983. Eló'zetes jelentés a répáshutai Pungor-lyukban 1982-ben megkezdett ásatásokról. Karszt és Barlang 1983. 1-2. sz. JAKUCS P. 1961. Az Északi-középhegység keleti felének növényzete. Földrajzi Értesítő' X. 357-377. LÉNÁRT L. 1977. Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Budapest RADÓ S. (szerk.) 1967. Magyarország Nemzeti Atlasza. Budapest RADÓ S. (szerk.) 1974. Észak-Magyarország atlasza. Budapest SZABÓ GY.-SZÁSZ G. 1959. Borsod-Abaúj-Zemplén megye éghajlati viszonyai. Borsodi Földrajzi Évkönyv II. 54-61. Miskolc DIE NATURGEOGRAPHISCHEN VERHÄLTNISSE VON RÉPÁSHUTA Répáshuta und ihre Umgebung - wie das ganze Bükk-Gebirge - gehört seit der Eiszeit den gewohnten Gebieten des Karpaten-Beckens (Balla-Höhle, Szeleta-Höhle, usw.). In dem Altertum waren die menschlichen Wohnorten am Rande des Gebirges. Im Mittelalter und am Anfang der Neuzeit, bis zu der Mitte des XVIII. Jahrhunderts war der Ort des heutigen Dorfes und seine Umgebung von Urwildnis bewachsen. Erst in der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts ist mit den Glashütten und Hammerwerken der Mensch in die Wildnis eingetreten. Die Siedlung is damals entstanden. Das Dorf liegt in einem Talbecken mit dickem Wassernetz, in der Begegnung des Gross-Plateaus und des Süd-Bükk-Gebirges. In der Gemarkung des Dorfes wechseln sich Kalkstein- und Schiefergebiete, Karstgelände. Die Wasserversorgung haben die ständigen Quellen gesichert. Das Erdboden auf diesen Quellen gibt die Ackerfelder. Das Eisenerz in der Nähe hat bis zu der Mitte des XIX. Jahrhunderts in der Ausrüstung des Hammerwerkes von Ujmassa eine Rolle gespielt. Der Talbecken von Répáshuta ist zwischen zwei Kalkzonen getieft. Die verkehrsgeographischen Gegebenheiten des Beckens sind nicht schlecht. Durch die Täler der Flüsse und Bächer sind verschiedene Städte, weiterhin Süd-Borsod und das Tiefland erreichbar. Seit der ersten Drittel des XX. Jahrhunderts ist das Dorf durch Landstrasse auch mit Eger, Miskolc und Mezőkövesd verbindet. Die Kalksteingemarkungsteile sind im Karsterscheinungen reich (Höhlen, Schluchten, usw.). Das Klima der Siedlung wird durch der Berglage bestimmt. Der Winter ist lang und kalt, der Sommer ist kühl. Die Jahresmenge des Niederschlages ist von 650-800 Mm, derer bedeutendster Teil Schnee ist (25-30 Tage Schneefallen). 2* 19