Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

hordani, aminek a négy sarkára pántokat,, kötéldarabokat varrnak. Az 1920-as évek előtt talán még ismeretes volt ez a fazékhordó eszköz is, de attól fogva elterjedtek a zománcos, gyárban készült ételhordó edények. Több méretben használatos ma is a kandia, aminek fedele és lehajtható füle van. Az ivóvizet cserépkorsóban (kančo) tartották és azt fülénél fogva vitték magukkal a határba. Csinos apátfalvi korsókat használtak, az egykor Bélapátfalván működő kőedény­gyár termékeit. A lakásukban vedroban állt a víz a konyhában rendszeresített vizeslócán (lavica). Fából vagy fémből készült vizes kupa, kanna használatára nem emlékeznek. Vízhordó vállrudat sem használtak. Cserépfalun, Bogácson gyakran látták használat köz­ben, ott kapocsnak nevezik. 6 Répáshután minden udvaron van kút, ezért a régi favöd­röket is kézben hordták. A Bükk-fennsíkon viszont nincsen forrás, oda a faluból vittek magukkal ivóvizet nagy csobolyókban (čubolo). Hordókban, tonnában is szállították az ivóvizet, ha kocsival mentek (pl. szénát gyűjteni). A fából készült csobolyót a hátukon vitték plachtdba kötve vagy hátitarisznyában. Hasonló formájú, de kisebb méretű faedény volt a kulacs (kulač), amit szíjon, vállukra akasztva hordoztak magukkal. Kulacsot, cso­bolyót mindig lehetett venni a diósgyőri, egri, cserépfalusi kádároktól. Az 1950-es évek elejéig nagy keletjük volt ezeknek az edényeknek, azóta azonban kimentek a haszná­latból. Mosáshoz nem kellett vizet hordani, mert télen is a patakban mosták, sulykolták a vászonneműt, piest'-nek nevezett mosósulyokkal. Sok vizet hordtak télen a nagyjószágnak. Az istállókban nagy kád állt az egyik sarokban (káda), amit reggelente a patakból töl­töttek fel. Vedrekben vagy dézsában hordták bele a vizet. Az utóbbihoz két személy kellett. A dézsa (safel) két fülén keresztüldugtak egy rudat (dručka, druček) és azt két végénél megragadva kézben vitték. Könnyebb volť a 40-50 literes dézsák szállítása két­kézrúddal (nosidla). Az általunk megmért két rúd hossza 168 cm, szélessége középtájon 10 cm. A dézsa füleibe és a páros rúd furataiba illeszthető közpálca átmérője 2,5 cm (2. kép). Párosan használt cseberrúd azonban csak néhány darab volt a faluban. A többség egyetlen dručekkél hordta a vizes šafelt. 1 2. kép. Dézsahordó rúdpár, nosidla. Répáshuta. 6. Szomolyán vízhordó fa (SZENDREI J. 1969. 110.), Bükkzsércen vállgém néven írták le (BALÁZS K. 1970. 79.). A vállgém anyaga szívós és hajlékony somfa, két végén kb. 10 cm-es vaskampók vannak párosával elhelyezve. A rúd hossza 80-100 cm. 7. Más szlovák területeken sem terjedt el akétkéz rúd (BEDNÁRIK R. 1950; GUNDA B. 1955. 179, 199; GUNDA B. 1956; ANDEL K.-MARKUŠ M. 1971. 385. 144

Next

/
Thumbnails
Contents