Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai
útvonaM fejlődött, s ezt a szerepét a XVI. sz. közepéig megőrizte. A török megjelenése, majd különösen Eger eleste (1596) után a Mezőkövesd—Diósgyőr közötti út forgalma megszűnt; a hegység belseje csak a XVIII. század második felében, a vaskohászat és az üvegfúvás újkori, iparteremtő újjászületésének kezdetekor tárult föl ismét. Répáshuta a Bükk leghegységibb települése. Maga a falu a Bükk belsejében, a Nagyfennsík markáns lepusztulás-peremétől D-re, a Déli-Bükk É-i oldalán, 500-575 m tszf.-i magasságban helyezkedik el (2. kép). Határának túlnyomó része ugyancsak a Déli-Bükkben fekszik, É-on azonban a Nagy-fennsík legdélibb bércsorára is fölkapaszkodik. Helyének megválasztásában a történelmi és a természetföldrajzi tényezők egyaránt döntő szerepet játszottak. 2. kép. Répáshuta látképe, háttérben a Bükk-fennsík lepusztulás-pereme Mint a diósgyőri koronauradalom XVIII. században létesített üveghuta-településeinek egyik utódja, határát - amely bükki viszonylatban feltűnően kicsi - Diósgyőr határából hasították ki. Szűk voltát első lakóinak foglalkozása indokolja: az ide telepített szlovák és német népesség főleg mesteremberekből állt. A település helyét meghatározó természetföldrajzi tényezők közül - ugyanúgy, mint testvérfalvai, Bükkszentlászló (Óhuta) és Bükkszentkereszt (Újhuta) esetében - a kőzetfelépítésé és, ami ezzel itt szorosan összefügg, a forrásoké, felszíni vízfolyásoké a leglényegesebb szerep. Maga a falu völgymedence mélyületében fekszik. A mélyület puhább, gyorsabban pusztuló, erősen gyűrt, D-DK felé átbuktatott, triász időszaki (ladini) sötétszürke palaösszleteken alakult ki 1 . Ez a helyenként kova, tűzköves mészkő vagy kovapala sávokkal tagolt kőzet a Délnyugati-Bükk legfontosabb fölépítője, amely K felé két hosszú, keskeny nyúlvánnyal a Délkeleti-Bükk triász mészkövei közé is benyomul. Répáshuta az É-i nyúlványra települt; D-i határát azonban, a Pazsag-völgy alsó fele és a Hór1. A legújabb vizsgálatok szerint a Déli-Bükk palaösszletei a jura időszakból valók. 10
