Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán
a vizbe és tapogatóval boringattunk" /Csonka ],/. Ezt az eszközt is maguk készitették: "a tapogatót ugy csháljuk, hogy négyszögre a tetejit, az kifuródik és ugy megy bele a fücfavesszők és belemegyen két karika acéldrót, felülre kisebb karika, alulra pedig olyan széles, hogy megüsse legalább az ötven-hatvan centimétert, s ugy befonódik fücfavesszővel vagy öt sor, aztán feljebb megint, legfelől pedig körülbelül egy sukk szélességű fücfával fonódik be" /Iván J./. Egy másik halász igy készitett tapogatót: "A tapogató gömbölyű vót, csak a kávája vót négyszögletes, azt a kerekgyártó mesterrel mink megcsináltattuk, elfürészeltettük, kifurkáltattuk és sajátmagunk kötöttük meg veresfüzbol, vagy koronavesszőből. Körülbelül énnékem hónaljig ért, mongyuk egy méter, egy méter tiz centi magos vót. És mink áztat bekáváztuk, a lyukakba betettük a pálcikákat s fontunk körül a rámánál nyóc tiz fonást. A fücfát, amiket beledugdostunk, mink áztat szaporítottuk, hogy allya szélesebb legyen, mint ott, mer fent keskenyebb vót, mink áztat szaporítottuk két szállal, három szállal és mikor megvót a szaporítás, akkor lent a közepi táján megint adtunk körül rajta egy fonást. Mikor leértünk az allyára, ottan megint hagytunk két centi fonást, meg acéldrótot az allyába, az tartotta meg a szélességit, mer ha acéldrót nem lett volna, öszszenyomódott volna" /Csonka J./. A tapogatóval való halászást gázlóba halászásn ak hivták, mert a csekély viz ben gázlómadarak módjára gázolva "tapogatták" a vizet: "levetkőztünk, csak egy lábravaló vót rajtunk, hajadonfőtt, félcsupaszon, vótunk hatan, nyócan, tiz ember. Mentől jobban fogtunk, mer ha tiszta a viz, jobban tud szökni, de
