Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

nap szárítottuk a versét, hogy el ne ázzon a vizbe. Kiszúrtuk a szárnykarót a szárazra és ugy raktuk két verséjével rá." /Iván J./. A versét csak saját használatra készítették téli időben: "a verse nem vót eladó senkinek, mindenki maga kötötte és ismerte mindenki a saját verséjét. Én csináltam negyedmagammal a fiammal. Huszonöt versét csináltunk, vagy harmincat egy télen." /Iván J./. Vesszőből font versét nem használtak Taktaszadán. A versét addig használták, mig a viz be nem fagyott, de legeredményesebben májusban, mikor a potyka ivott. Hiába vót olyankor tilalmi idő: "a halászoknak a versévei legnagyobb szezonja vót, mikor májusba ivott a potyka, akkor vót olyan verse, hogy öt-hat vót benne, kilos, másfélkilos, háromkilos" /Iván ]./. De bőven akadt a versébe más hal is, kárász, compó, csuka. Találtak benne néha vidrát is, amelyik belebujt a versébe a hal után, de nem tudta magát kiverekedni és oda fúlt. A versét tavakon gáz lobul is, vagyis a vizbe belegázolva. Huzóháló

, nagyháló. Tavak és lassú vizek meghalászására különösen alkalmas, eredményesen használták a Taktán is. "Használtunk itten huzóhálót, százhúsz öles huzóhálót. Hat nyóc ember kellett hozzá és annak egyik része hatvan öl, a közepin pedig vót egy nagy zacskó, olyan akibe belement^ ha jó halfogás vót, ha egy jó tanyát meghúztunk, belement egy szekér, vagy másfélszeker hal. Úgyhogy meghúztunk egy tanyát, ha szükség vót, hármat, de ha jó fogás vót, kettő is elég vót, mer két szekérnek elég vót hazavinni. A nagy hálót olyan helyen húztuk, ahol vót tiszta rész, ahol kilehetett húzni, aztán kihúztuk a viz szélire, kiterítettük a hálót, akkor mink azt -55-