Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

Béká

t is fogtak, de csak jegyzői megrendelésre. "Vót itt egy jegyző, Szűcs jegyzőnek hittak, az ette. Fillérért vette darabját." /u.ő./. Piócát többnyire csak a cigányok fogtak. A halászok pusztították, mert megette a versében a halat, meg gázlóhalászat alkalmával beleakadt a halász nemiszervébe és nagy kinokat okozott. A hal ellenségei Vidra

. "Sok vót. Én is lőttem egyszer. Olyan nagy vót, akar egy jó patkányozó kutya. Ma is van még." /u.ő./. Pézsmapatkány. Nagy károkat okozott a varsákban. Pióca. "Bebujt a hal kopoltyujába és megölte." /Iván J./. Csikbogár. Ez is bebujt a hal kopoltyujába és elpusztitotta, Vizipatkány. "A halat nem bántotta, de a szerszám

ot, áztat megrongálta." /Csonka J./. Csire, vagy halkapó. Fehér halászó madár. Szürke gém. "Jobbadán a Fehértón vót sok. Sokat elpusztítottunk, mert akkor még szokás vót a legényeknél a gémtalu

, meg a vakvarjutalu, ami a fejebubján van a madárnak. Az a három szál. Azt szakítottuk ki és viseltük a kalapon, /u.ő./. Halkapó vagy búvár

. "Él itt egy feketenyakú, körülbelül három-négy centiméter hosszú csőrü gerlicemadár nagyságú vízimadár, tán ez vóna az, amit más vidéken kárókatonán

ak neveznek. Mi csak halkapón

ak, vagy búvár

nak, vagy ilyesminek hívjuk." /Szűk Pál 90 éves/. -46-