Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán

bák fala. A helyiségek mennyezetét 1920-ig a mestergerenda tartotta. 1920tól a mestergerenda a falusi épületekből eltűnik, de még megmaradt a lakásokban a gerendasor. A gerendák felső részére szöeezték az alsó oldalán meggyalult padlásdeszkát. Az ebben az időben épült házak gerendái szépen faragottak és gyalultak. Az 1950-es évektől kezdett elterjedni a falusi lakásokban a plafónozás, a gerendáknak az eltüntetése, miután a gerendákat alulról is bedeszkázták, majd a deszkát bevakolták. Ennek az épitkezési módnak kezdetben nem a divat volt az oka, hanem az, hogy abban az időben nem lehetett jóminőségü fenyőgerendát kapni, hanem csak durva tölgygerendákat, s ezeknek a girbe-gurbaságát akarták eltüntetni a plafonnal. Az ablakok nagysága is koronként változott. Az első időszakban egészen kisméretű 60-100 x 50 cm-es, sokszor nem is nyitható szimpla ablakok kerültek az elsőházra, a konyha és a kamra ablaktalan volt. Az ablakon kívülre fa, vagy vastáblát szereltek, melyet nappal nyitva tartottak, de éjjelre bezárták. 1920-tól elterjedt a kétszárnyú dupla ablak, de még ennek sem volt nagyobb a mérete 120 x 100 cm-nél. Napjainkban már háromszárnyas 180 x 150 cmes méretű ablakok kerülnek a házakra. A lakóház ajtaja az első időszakban kovácsoltvas sarokkal készitett ácsolt dészkaajtó volt. Az első időszakban azonban még fakilincset szereltek az ajtóra valamilyen rejtett zárral, csak a későbbi időszakban, amikor már asztalosok készítették az ajtókat, kerültek vaszárak a fakilincsek helyére. Az 1940-es években terjedt el a belső ajtókon az üvegezés. Ettől az időtől kezdve a belső ajtók felső fele üvegezett, de maga az ajtó is deszkabetétes. Ugyanigy divattá válik ebben az időszakban -29-