Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz
csak akkor fogyaszthatták el reggelijüket, ha a munka üteme megengedte. A gyár dolgozói leggyakrabban fogyasztott reggelije volt a sült szalonna és a zsiroskenyér vöröshagymával. A szaionnasütésnek régi múltja van. A munkások reggelire szívesen sütöttek szalonnát. Azok tehették meg ezt, akik odahaza hizlaltak sertést. Általában a hideg idő beálltával, december végén vágták le a hizót. A vidékieken kivül a gyártelepi dolgozók többsége is hizlalt a maga szükségletére. Ugyanis a "kolóniai" lakások sertésóllal is el voltak látva. így a vidéki és a gyártelepi dolgozók a maguk számára biztosították a szalonna-zsir-hus szükségletet. Szalonnasütésnél sokan a füstöltszalonnát kedvelték, de sokan voltak olyanok, akik a füstölet len, fehér, sózott szalonnát szerették. Azt a gyári élelmiszerüzletben, a provizorát ban /nevezték magazinn ak is/ vásárolták meg. Az 5-10 cm vastagságú szalonna a sütés alkalmával bőségesen ontott zsirt és ezért is kedvelt volt. A durva- és finomhengermüben a hengersorok csapkenésére is szalonnát használtak, melyet a gyári anyagszertárból vételeztek. A hatalmas darab szalonnákat egymásra rakva tárolták, nem higiénikus módon. Ennek ellenére a jóétvágyu és vékonypénzű dolgozók gyakran húzták nyársra az innen "vét élezett" szalonnát ugy, hogy a szennyezett felületét eltávolitot ták. Olyan eset is előfordult, hogy a gyári anyagszertárban kifogyott a csapkenés céljára rendelt szalonna, ilyenkor a provizorát ból vételeztek. Ez aztán az emiitettek számára csemegének számig tott. A szalonnasütés többféle módját ismertékés alkalmazták. Legelterjedtebb formája a nyárson sütés. Hosszú idők óta a sza-276-