Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

• felé haladva a községhatárig tisztították meg az országutat. Bár "hajtották" az embereket, vagyis kötelezővé tették, de erről nyilvántartást nem vezettek. Igaz, példa sem volt rá, hogy valaki ok nélkül elmaradt volna ebből a munkából, mert mindenki kötelességének érezte, hogy mielőbb járhatóvá tegyék az utat. Ugyanilyen közös munka volt a község határában levő dülőutak rendbetétele. Erre tavasszal került sor, amikor már kiment a föld fagya. Az elöljáróság felszólítására a gazdák /akiknek abban a dűlőben volt földjük/ elegyengették az utat, vizelvezető árkot ástak, vagy megtisztogatták, ha már volt árok, hogy mire a tavaszi munkák megkezdődnek, az utak járhatók legyenek. Közös munkák sorába tartozott a tűzoltás is. Ezt azonban nem ugy végezték, hogy mozgósitani kellett rá az embereket. A mozgósító erő belső parancs volt. Amikor a félrevert harangszót meghallották, bárhol voltak emberek, rohantak a tüz felé. A közvélemény el is Ítélte azt az embert, aki ilyenkor nem igyekezett segiteni. A társasmunkák vizsgálatánál elhangzott olyan megállapítás ezzel kapcsolatban, hogy "ugyanis még nem társasmunka pl. a veszély elleni alkalmi összefogás /pl. tűzvész eloltása/, mert nem található meg benne a rendszeres szervezettség. Amikor azonban a várható bajt a közösség együttes munkával előre meghatározott rend szerint meg akarja előzni, már társasmunkáról beszélhetünk."

7 Ezzel a megállapit ássál vitatkoznék. Bár a tűzvész megfékezését nem előre meghatározott rend szerint végezték, mégis megtalálhatók voltak benne a szervezettség elemei. Mindenki tudta ugyanis a dolgát annak ellenére, hogy a munkát látszólag - 266 -