Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

raktak rá/, és igy mentek a határba. Rendszerint három ember ment a tinók mellett, mégpedig ugy, hogy az egyik ment a jobb», a másik a baloldalon, mig a harmadik a két tinó előtt. A negyedik ember a szekéren ült és a pányvát fogta. Ez a munka addig tartott, amig a jószág meg nem szokta a jármot, vagyis amig egy ember nem tudott boldogulni a jószággal. Persze ez nem volt folyamatos, egy folytában sokáig tartó segitség, hanem estefelé 1-2 óráig tartott. 10. Kukoricamorzsolás, kukoricafosztás Régen a kukoricát nem mindig törték tisztán, hanem előfordult, hogy hajason hozták haza a határból. Ilyenkor került sor este a foszt ásra. Bár résztvettek raj t a a szomszédok is, de ez inkább a fiatalok találkozója volt. Hívtak ide is segítséget. Volt mese, móka, nóta, amig a fosztás tartott. Ha a gazda tavasszal kukoricát akart eladni, akkor néhány segítséget hivott a morzsoláshoz. Délután elkészítette /zsákba szedve lehozta a padlásról/ a csöves kukoricát, s szólt néhány rokonnak, szomszédnak. Ezek este egy kisszékkel - amelynek az elejébe egy kést, vagy vasdarabot vertek - megjelentek. A ház földjére ponyvát teritettek, majd körülülték a ponyvát ugy, hogy a kisszék vasas vége a ponyva közepe felé nézett. A széken ugy ültek, mintha lovon ülnének. A kukorica szemeket a csutkáról a székbe vert vason húzták le. Amikor befejezték a munkát, a gazda megköszönte a szívességüket. Ma már ez a munka, illetve segitség nincs meg. -259-