Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

A hordás Talán a legáltalánosabb volt a társasmunkák között, bár ezt nem nagycsoportokban végezték és nem is idegenek, hanem a szűkebb rokonság köréből kerültek össze az alkalmi csoportok. Amikor az aratás befejeződött, 1-2 hétig még a termény kint maradt a tarlón. Ezalatt a gazdák előkészítették hordáshoz a szekeret. Ha a szekerén javítás volt szükséges, a kerékgyártóval, kovácscsal megjavíttatták. Felszerelték rá a vendégoldal-rudakat, köteleket. Ezután akinél kezdték a hordást, ott elkészítették a csomó helyét és megkezdődött a termény behordása. Általában 4-5 gazda állt össze, és 4-5 fogattal hordtak. Minden fogattal 2 ember ment ki a határba. Az egyik adogatta a kévéket, a másik rakta a szekeret. így aztán 2-3 nap alatt befejezhették a hordást egy-egy gazdánál. Ezután pedig következett sorban a második gazda. Hordáskor is az a gazda adta a kosztot, akinél hordtak, és ö gondoskodott az igásállatok takarmányáról is. Mi volt ennek a haszna? Főleg a gyorsaság, a biztonságra való törekvés. Hiszen az időt nem lehetett előre látni. Ha csak egymaga hor ott volna a gazda, eső esetén a megkezdett csomó fenékig ázhatott volna, mert hordás idején rendszerint csak a gazdaasszony vagy az apróbb gyermekek maradtak otthon. Ezenkívül, mikor már magasabbra kellett adogatni a kévéket, többen könnyebben végezték a munkát. Nyugodtabban várhatta a gazda a cséplést, amikor az udvarában volt már a termény. .' -252 -