Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

és szállította haza. Ebben az időszakban a faanyagot a község határában levő erdőből az építkezéshez mindenki szabadon vághatta. A faanyag elkészítése után, május végén került sor az építkezésre. Azért ekkor, mert "ebbe az időbe nem vót mán olyan sürgős munka a határba. A kapálás, kaszálás befejeződött, az aratás még odább vót, hát ha valaki hijt, tudtunk segíteni.

11 A segítség a házhely elegyengetésénél, a gerendák leásásánál, a fal befonásával, a vakoláshoz való sár készítésénél vette ki a részét a munkából. A munkát azonban mindig szakember irányította fizetésért, csak a többi munka volt segítség. Az építtetők italról és étkeztetésről gondoskodtak. Az építeni szándékozó gazda az építkezés megkezdése előtt szólt annyi embernek, ahányra szükség volt azon a napon. Csak ritkán utasították el a meghívást, de akkor is ugy, hogy más alkalomra vállalkoztak. Volt, aki egy napra jött segíteni, volt aki többre. Ezt a legtöbb esetben megmondták a gazdának. Amikor az 1900-as évek után a kőalapu, vályogfalu házakat kezdték építeni, a cserepet, követ, vályogot ugyancsak segítséggel szállították a házhelyre. Karcsára a ma Csehszlovákiában lavő Kiskövesről szállították a követ, a szomotori vasútállomásról pedig a cserepet. Amikor a gazda megvásárolta a követ, megegyezett a kőbánya tulajdonosával a szállítás időpontjában, mely rendszerint vasárnapi napra esett. Előtte való szombaton annyi szekeret hivott, hogy egy fordulóra haza tudják szállítani a kőbányából az anyagot. Reggel korán elindultak, ott közösen megrakodtak és hazaszállították. Itthon, amikor lerakták, a gazda egy pohár pálinkával kínálta a szállítókat, majd megköszönte szívességüket. A köszönéskor a segítők -249-