Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

tatnak a szószék felé, ellenben a szószék utániakat már nem használják. A férfiak oldalával szemben a Jordán, Menyhért, Czikó, Boda székek nem rangos helyek. Közel vannak ugyan a szószékhez, de a lányok, legények, gyerekek karéjában, elkülönülve a férfiak tömegétől. Van olyan vélemény is, amely szerint ez a már nem használt - négy pad az egyházi konferenciákra érkező vendégek helye. Az emiitett családok temetőbeli helye azonban az első állítást erősiti meg. A domb alsó peremén van a helyük; a nagy család közötti sorrend igy alakult: az alsó peremen a Jordánok az északi ut mellett a Czikók a két ut között, a Menyhért és Boda család a templommal szemben ugyan, de a domb alján temetkezik. Az ülésrenddel ellentétben a családok a temetőbeli rangsoránál a dombnak mindkét oldalát figyelembe kell venT nünk, jobbra es balra is:...321—123... Az északkeleti és nyugati oldalon, a vársánc után ujabban megnyitott területekkel folytatódik a temető. Itt van néhány régi család ujabb helye /Szakács, Czikó,Demkó/. A templomtól legtávolabb eső részeken általában nem az idegen halottai feküsznek, mert itt viszonylag magas dombok vannak. Az idegenek a várárok vonulatát követve veszik körül a többieket. Természetesen már mindkét részről beékelődnek a sirok az üres helyekre, egyre fogy a szabad terület. Az erőszakos halállal elhunytak helye a legmélyebb "kör", a várárok /azaz a temetőárok!/. A falubeliek emlékeznek erre, de nevet nem tudtak emliteni. Egyetlen gombfát mutattak, a 369. számút: asszony fejfája, kicsit besüllyedt, 70 cm magas, teljesen disztélen. Az erőszakos és tragikus halállal elhunytakat napjainkban a családi helyére temetik. /12. sz. Zöld Józsefné, 104. sz. Kovács János; 313. sz. Czikó Lajosné/. A halva szü-233-