Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

A temető és a templom viszonylatában tapasztalt központiságot figyelhetjük meg a régi falu belterületén is. Kiindulási alapunk a századelő faluképe. A falu a Hegyre, ezen belül több dombra települt. Legmagasabb közöttük a Templomdomb /rajta a templommal és a temetővel/, a település centrumában. A falu központja a templom /az csak sajátos helyzet, hogy körülötte van a temető/. Az utak sugarasan közlekednek a hegy tetejére, e központ felé, a temető keritésén belül is. A temető belső elf endeződése pontosan követi a faluét. A Hegyet átszelő utón két irányból közelitette meg a központot a lakosság: keletről és nyugatról. A gyár környékén, a völgyben lakók pedig délnyugatról. És a temető északi, észak-nyugati és délnyugati utján továbbhaladván folytathatták útjukat a templomig. A temető előtti területen volt az iskola és a piac. A falu fő utjának központi szakasza a parókiától az iskoláig terjed. Ezen a szakaszon álltak a legrégibb családok, és a módosabbak házai; e családok képviselői töltötték be az állami és egyházi tisztségeket. A közösség társadalmi, gazdasági, ideológiai irányitói éltek itt a parókia, templom, iskola háromszögében. Ugyanez az értékrend érvén esül a temetőben is. A legrégibb, legtekintélyesebb családok kerültek a templomhoz közel, de a családos temetkezés rendje szerint. A lelkészi, kántori, tanitói tisztséget betöltő, idegenből a faluba került embereket pedig az északnyugati ut mellé temették. A temetkezés rendje A temetkezés családok szerint történik. A temető 438 db je-229-