Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

nek. Az esoviz idővel lehordja ezt is, a sirt benövi a fU. Sok esetben már nem a kiemelkedő sirdombok, hanem a mélyebbre süllyedt területek jelzik a sirt, de ez nem jelenti azt, hogy nem törődnek vele: virágot tűznek a fejfára, vagy eléje. A sírokat az asszonyok gondozzák. Vasárnap is ők járnak ki a temetőbe, de a templomba menvén a férfiak is megemlékeznek az elhunytról: "minden vasárnap megnézem őket". Csak halottak napján megy ki az egész család és a hazalátogató rokonok a temetőbe; a halottak-napi sirápolást ismét csak a nők végzik. Más ünnepe nincs a temetőnek, a táncolás, a halottak "etetése" ismeretlen. Temetés után egyre ritkábban járnak ki a sirhoz. A halál évfordulójáról megemlékeznek ugyan, de a nap jelentősége áttevődött halottak napjára. Ha az elhunyt családja kihalt, vagy elköltözött, ha a halott idegen, vagy hősi halott, mindig akad, aki megemlékezik róla. Ha sirdomb nincs, a fejfára kötnek egy-egy csokor virágot, vagy koszorút, és rajta hagyják egészen tavaszig. Áprilisban kezdik a sirokat ismét rendbehozni. Az elszáradt virágot, koszorút leszedik, élőkkel helyettesitik. A növényzet • A sirokon ugyanazokat a virágokat találjuk, amelyeket a kertekben is. A "temetővirág"-nak nevezett nárcisz is a kertek szép disze. Sokszor - általában halottak napján - maguk kötnek csokrot és koszorút örökzöld ágakból, fenyőtobozból. Tavasztól őszig a temető virágos mezőhöz hasonlít. Májusban már tele van vadvirággal, derékig ér a fü. Sem temetőőr, sem 224