Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

A sírgödör mélysége kb. 2 m körüli, a talajtói függ. A Templomdomb déli oldala sziklás, középen a vár romjai vannak. Csak az északi részen lazább a talaj: köves-homokos. Ezért a legfontosabb eszköz a csákány és az ásó. A sirgödröt átlagosan 2 m hosszura és 80 cm szélesre ássák. A koporsót csak akkor hagyják a gödör alján, ha a hely kevés, ha körben már sirok vannak. Minden más esetben padmalyos sirt ásnak. Egy ember halá'akor teljesen esetleges, hogy a padlan melyik oldalra kerül: ahol több a hely, könynyebb az ásás, nem fenyeget beomlással. A koporsó üregét /a padlant/ a sirgödörtől egy ferdén elhelyezett padlandeszkával zárják el /28/a. kép/. Volt olyan eset, amikor a halott mellé a koporsóba imakönyvet, vagy pálinkásbutykost raktak, de ezek ritka példák. A sirba seramit sem tesznek. Férj-feleség, anya-gyermek közös sirba temetése esetén is a talaj a meghatározó. Aki hamarabb hal meg, annak a koporsója kerül a könnyebben ásható helyre. Semmiféle rendszert nem sikerült megállapítanom a férfi és noi fejfák egymás mellé helyezésénél sem. Egyetlen esetben emlékeznek a többitől eltérő temetkezésre. Farkas Lajos és felesége sirja a templom délkeleti oldalához közel, északnyugat-délkelet irányban. A koporsónak "nem padlantot, hanem bóthajtást készítettek /28/b. kép/. A sir elejénél az eredeti sírgödör tengelyét folytatván ástak egy boltozatos üreget. A két koporsó egymás meilett, hosszában fekszik, a sírdomb a sírgödör fölött van.