Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

kát, vagy előkelőbb nevén likőr házilag készitették. Nótázásra nem emlékeznek, hiszen kora estére már a vendégsereg szétszéledt. Erre az időszakra várt a jószágok körüli foglalatosság. A szegényebben otthon fogyasztották el vasárnapi ebédeiket, s csak azután mentek az újszülött házhoz az invitálásnak eleget tenni. Pogácsa, kalácsféleségek kerültek az ünnepi asztalra. Természetesen a meghivottak is hoztak kalácsot, vagy más süteményféleségeket. A kalácsból, pogácsából főleg az asszonyok és a gyerekek fogyasztottak. Az emberek a pálinkánál, vagy a bornál maradtak. A vendégeket, mind a gazdagabb, mind a szegényebb helyen a szobába nem a konyhába fogadták, az alkalomhoz méltóan. Bor se volt mindenütt. Hét nem bortermelő falu. A szomszéd községen Putnokon vannak szőlők és borospincék, közöttük néhány módosabb Héti embernek is. A szegények tehát maradtak az un. bundapálinkánál. A putnoki patikában árultak tiszta szeszt és azt kellett összekeverni vizzel, és máris készen volt az ital. Aránylag olcsó volt. 1 liter tiszta szeszhez 3 liter vizet kellett adni, hogy iható legyen. Aratáskor is elmaradhatatlan ital volt a bundapálinka. Elbeszélgettek egymással, közbe-közbe előkerültek azok az ajándékok is, amit erre az alkalomra szántak, együtt örültek a kisdednek. Az ilyen jellegű összejöveteleken mindenki magázta egymást. Mindenki koma, vagy komaasszony volt. Ez a magázódás csak az összejövetel idejére korlátozódott. A főkomák viszont magázódási viszonyban maradtak. Ma hogyan néz ki egy keresztelői lakoma Héten? Megfigyelhető az a jelenség, hogy a szülők kevésbé ragaszkodnak ahhoz, hogy a templomba történjen meg a keresztelés. Mikor ál-212 -