Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

Tizenkét éves korban c end uraztak /konfirmáltak/. Ez mindig áldozócsütörtökön volt, az első urvacsorát pedig pünkösdbe vették. Azok a lányok, akik már lekonfirmáltak, a lányok padjába ültek. Az első pad a papné széki és a tanitónő helye volt. Az ezután következő öt padot nevezték lányok padjának. Kettő az abban az évben vizsgázottaké, három pedig a többi lányé volt. Ezután következett az asszonyok padja. A lakodalomb

a csak az iskoláskortól vitték a gyereket. A násznép közé a gyerekek nem állnak be, a násznép körül szaladgálnak még azok is, akik nem hivatalosa

k. A lakodalmas nótákat a gyerekek is ismerik. Gyakran odaszóltak nekik a felnőttek, hogy danojjátok tik is, puják, ugy szép a násznép! Ha gyermek halt meg, egy évig gyászolt ák

. Gyermek halottnak kisharanggal és kettes

sel /kis és nagyharang/ harangoztak. Ha fiu halt meg, hármat kisharanggal és egyet kettessel húztak. A lányoknak kettőt kicsivel és egyet kettes haranggal harangoztak. A gyermek temetésé

re a rokonságból hivtak fiatalokat, akik kivitték a temetőbe. Ha kislány halt meg, fehér ruhába, a nagylányt menyasszonyi ruhába öltöztették. Koporsóját a legények vették föl. Kisfiú halála esetén fehér ruhába öltözött lányok vették föl az udvaron a koporsót és ők vitték be a temetőkapun. Ha csecsemő halt meg, két pár vitte a hóna alatt a koporsót; ha nagyobb gyermek, akkor fán vitték. A lányok és a fiuk fehér szalagot tűztek a karjukra. A szülők és a hozzátartozók fekete vagy sötét ruhában voltak, a pap előtt egy pár fehér kendővel letakart tálcán vitték a jegye

t. A jegy zöld levél és fehér virág volt. Egy másik pár a fejfát vitte. A sirba beledobták a jegyet és a fehér szalagot is. -189-