Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

A faluban csak néhány iparos dolgozott. Ilyen volt a községi kovács

. Ő végezte a patkolast és a szekerek javítását. Volt még egy szabó és suszter. Egyéb iparosok csak a századforduló után telepedtek le. A multszázad végi település tagolódását még jól fel lehet ismerni. A mai 48-as ut északi végén megvolt az ősi Sturman birtok utolsó része. Nagy kiterjedésű kert, az alsó részén a Sturman kastélynak nevezett földszintes épülettel, mely később főbírói lakás lett. Ezt 1953-ban lebontották, hogy helyér«-a« OTP és Vizmü székházát felépítsék. A telek déli szélén terült el a major, amely ma is megvan. Lakássá alakították át. A Sturman birtokot egy árok választotta el a falutól. A major után a Nagymengyi had telkei következtek. Így alakultak ki az első üzletek. A községi épületek, a kovácsműhely, a bikaistálló, a csordás és kondás háza, a mai József Attila ut déli végén voltak. A községháza az ut másik végén a legutolsó ház volt. Az iskola és a harangozó háza a Templom dűlő alatt, a mai Ady Endre utcában volt. A falu két házsora között lényeges különbség volt . A nyugati házsor /a mai 48-as utca/ az úrbéres jobbágysor volt. Az itt lakó családokat a had megjelöléssel illették. Ezen a soron a telkek eredetileg nagyobbak voltak, itt több volt a csűr is. A házak homlokzati kiképzése díszesebb volt. Mindezek azt mutatják, hogy a községháza mellett lakott néhány jobbágy, /Varga, Tóth had

/. E sor lakói a szegényebbek, a zsellérek voltak, ezért Zsellérsor

nak is hívták. Néhány éve még lakott itt is egy család, zsellér volt a ragadványneve. E soron a telkek kisebbek voltak, kevesebb volt a