Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Galuska Imre: Nyomtatás Kesznyétenben

én nevezem igy!/ - közti hézagot ugy töltöttek ki, hogy a kévék mind az ágyás széle irányába néztek sugarasan, forgatáskor csak egy irányba fordították meg. -Ozsváth Péter bácsi 78 éves /1888-ban született/. Most kerülő, vagyis hát vagyonőr a határban. 1965. nyarán az Ujtemető szélén ülve az 1944*-ben ásatott tankcsapdában nőtt földibodza leveleit lerakosgatva mutatta meg nekem, hogyan rakták az ágyást. D. Oláh /Dudás/ József is ugy látta, hogy a lerakást középen kezdték. Letettek néhány kévét s ezeket körülrakták fejjel felfele, dűlő formába

, egy sor kévével. Majd ugyanígy ujabb sorokat körbe, hogy az ujabb sorban lévő kévék az előzőben lévőket kötélig formán takarják. Az ágyás széle felé haladva a gyürük növekedésének megfelelően mindtöbb kéve került egy sorba. A kévéket kibontották. Id. Balázs Bertalan is hasonlóképpen magyarázza, csakhogy a lerakás nem középről indult. Leraktak négy kévét hosszában. Rájuk keresztben kalásszal felfele egy sort. Aztán tovább egyre-másra minden kéve tövére a kötélig a kalászával a következőt. Az ágyás kerekségét legyező irányú rakással alakították ki. A kévéket ki nem bontották. Kivágta a ló maga, ammejiket ki nem vágta, forgatáskor kibontották. Turóczy István is azt mon ja, hogy nem kellett azokat kibontogatni, megtették azt a lovak. Az ágyáskészitésnek a Visegrády István, D. Oláh József és Balázs Bertalan által elbeszélt módja szerint csak a kezdő kévék kalászai érintették a földet; a Fekete Ferenc leirta mód szerint még az egyetlen, középre tett kiindulási kéve kalászai sem, mert a kalászos részt visszahajtották. -129-