Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Galuska Imre: Nyomtatás Kesznyétenben

güi az első időkben a régi, hagyományos módszerhez mint jobbhoz is ragaszkodtak: Nem nézték jónak a gépből kikerült szalmát: nincs eléggé összetörve, erős, éles, tehát alkalmatlan aljazasra, mert felsértheti a jószágot. E kifogás azonban mihamar erőtlennek bizonyulván, nem sokáig tarthatta magát. Mikor némelyek az első világháború idején a nyomtatást, a szemnyerésnek ezt az ősi módját vették újra elő, az már csak kénytelenségből történt. A nyomtató szérű készitése A nyomtatás céljára a kazlak mellé szürüt - szérűt - készítettek. Körülményes, gondos elkészítésének kettős értelme volt: a kinyomtatott, kitaposott szemek helye tiszta legyen, továbbá, hogy azokat a nyomtató lovak bele ne tapossák a földbe. A szürünek tehát tisztának és keménynek kellett lennie. A kellő nagyságú területet a növényzettől letisztították: kapával ^eln^esték, kinyesték

. Esetleges hepehupáit elegyengették. Azután huzamosan, órákon át is, lovakkal tapostatták a szürüt, Egy nap feszt hajtottak hat lovat rajta, mint majd nvjmtatáskor. Utána, esetleg csak másnap, jól fellocsolták, egészen lágyra, akkor lepejvázták

, vagy törekkel meghintették, majd takarosan, szépen lebunkózták, azaz bunkó

val ledöngöltek. Még fel is kentik, vagyis kimázolták. Olyan vót, mint a házfőgygye: sima, mint az üveg, akar a tükör. Nincs ezekben a hasonlatokban semmi túlzás, azaz hogy van, de csupán annyi, mint amennyi a hasonlatokban szokott lenni általában. A hűvös he- 126 -