Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

Törlőből és törülközőből is általában 6-12 db volt egy-egy háztartásban. Astafírungba mindig egyforma mennyiséget készítettek belőlük. Tiszta kendervászonból készültek, díszítésük többnyire egyszerű csíkozás volt. Úgy készültek, hogy egyszerre megszőttek 10-12 darabot, közben csíkozták, majd utólag vágták szét és szegték be. Törülközőnek nevezik ugyan a Zempléni-hegyvidék falvaiban a lakodalomban osztogatott díszes kendőt is, de ezeket általában külön e célra szőtték meg, díszítésük is igényesebb volt és másra nem is használták. Az ágynemű emberemlékezet óta nem készült házivászonból, csak a szalmalepedő. Ebből is legalább 6 db készült a stafírungba. Újabban kétfélét szőttek és használtak. Alulra kendervászonból varrottat, rá pedig pamutosat terítenek. Napjainkig is általános, hogy külön elkészítve őrzik a halálra való lepedőt, amely díszítetlen finom pamutos vászonból készült. Szerényebben díszített és nem általánosan használt vászonféle Zemplénben a szakajtókendő. Regécen például nem is szőttek ilyet, mert helybeli ezermesterek által készített faszakajtót használtak a kenyérsütésnél. A család anyagi helyzetétől függően általában 6-12 abroszt kapott a lány stafírungba. Általános mérete 2 rőf, azaz kb. 150x150 cm. Jól fehéríthető és mosható szálból szőtték, a pamut térhódításával pedig egyre több pamutosat készítettek. Varrtak abroszt mindennapi használatra és díszesebbet ünnepre. Az ünnepi abroszokat körben gazdag szőttesminta díszítette, ezt azonban lassan kiszorította a merkelésnek nevezett 139