Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

szénégetéssel, széneladással. Az 1940-es években egy nyáron 20 vagon szenet szállított egy kassai vállalkozónak. Regéci, baskói és háromhutai lakosok égették számára a szenet a Károlyi uradalomtól vásárolt fából mázsánként három pengőért. Fonyi, regéci szekerek hordták Kassára (Kosice) a zsákokba csomagolt szenet. Az ilyen nagy üzlet azonban ritka volt. A szénégetésnél nagyon fontos a megfelelő szénhely kiválasztása. Egyenletesen sima terület kell, figyelembe véve a széljárást. Olyan szabad helyet kerestek, ahol égetés közben egyenletesen éri a levegő. A talajnak száraznak kell lenni, ugyanakkor szükség van víznyerési lehetőségre is az esetleges oltáshoz. A szénhelyhez leközelített méteres ölfákból rakták a szénégető kupacot, melynek hagyományos régi neve müle (Mogyoróska), mille (Regéc), mila (Óhuta), s csak újabban hívják boksanak.

44 (6. kép) A kör alakú szénhely közepébe ütöttek egy 1,5 méter hosszú karót, és e köré állították az ölfákat. A közepére vékony, száraz fákat raktak, hogy könnyen begyulladjon, s a begyújtáshoz szükséges nyílást is hagytak az egyik oldalon. Két-három sor ölfát raktak egymás fölé úgy, hogy középre a vastagabbak, szélére a vékonyabbak kerüljenek, mert így lassabban ég a tűz. A földtől 20—30 cm magasságban helyezték a mile köré az ágas karókon nyugvó, ölfából készült peremet, a cimerfákat (Mogyoróska) vagy rámafát (Regéc). Ez alatt nem földelték be a miiét, így szabályozva az égését. A címerfa fölött kb. 5 cm vastagságban cserelapuval fedték be a kupacot, vízzel meglocssolták, majd földdel, illetve szénporral borították be. A mile begyújtása hosszú rúdra kötött száraz gyújtószál vagy petróleumos ronggyal történt a szabadon hagyott nyíláson keresztül. A nyílást 2—3 óra múlva dugták be. Ha nagyon füstölt a mile, lapáttal (lopata - Óhuta) szénport szórtak a címerfa alá, hogy lefojtsa. Amikor a mile közepe kiégett, nagy lyukak támadtak benne, ekkor kosarakkal öntötték bele a hasított tűzifát, dugózták (Óhuta, Regéc). Ha több mile ég egymás mellett, akkor dugózáshoz felhasználják a kiégett miiében maradt megszenesedett favégeket, a szlavinkákat (Regéc, Mogyoróska). Erről a szénégetőket szlavinkásoknak is hívják.

4 s Amikor a mile kezdett összeesni, láptón (Mogyoróska, Regéc, Óhuta), illetve 44. A Hegyközben mile, boksa, ritkábban kúpja a neve. PETERCSÁK Tivadar 1978. 28. 45. KOVÁCS Attila gyűjtése 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára. 1364. 57 5. kép. Szerszámnyél készítése gyaluszéken. Baskó. 1978. Peter csak T. felv.