Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

Regécen az erdőgazda megy az erdésszel és a lisztávú, melyen szerepel, hogy joga alapján kinek mennyi fa jut. Az illető sorszámát írják az ölfára és a gallyfára is. A vastag fákat, a rönkéi az állami erdészet felvásárolja a közbirtokosságoktól A kifizetett összeg a közbirtokosság pénztárába kerül, és ebből fedezik az adót, fizetik az erdőkezelési járulékot és egyéb költségeket. A maradék összeget jog szerint szétosztják a tagok között. Regécen pl. 1977-ben 170 Ft-ot kaptak jogonként.

2 7 Juttatott erdő vagy újbirtok. A Zempléni-hegység falvaiban az 1945-ös földosztáskor a kevés szántóterület miatt erdőt juttattak a rászoruló szegényeknek, nagycsaládosoknak. Mogyoróskán 28 család összesen 66 kat. hold erdőt kapott (családonként 1—8 kat. h.), s ezen alakították meg az újbirtok nevezetű szervezetet. A jelenleg is működő társulat hivatalos neve: Somhegyei újerdő birtokossági társulat. Regécen összesen 106 hold újbirtokot osztottak szét, a gyerekek számától függően családonként 0,5 holdtól 5 holdig. A teljesen az erdőből élő Háromhuta lakosai kapták a legtöbb erdőt a földosztáskor, családonként legalább 10 kat. holdat. Az összesen mintegy 2400 kat. hold erdőn alakították meg a közös újbirtokot. Az újbirtoknak minden községben a közbirtokosságokhoz hasonló vezetősége volt, s lényegében megegyezik működési mechanizmusuk is. Az évenként kitermelt fából itt is jog alapján részesedtek a tagok. A jogok számát a földosztáskor juttatott erdő mennyisége szabta meg: pl. Mogyoróskán 1 kat. h. erdő = 1 jog, Regécen 0,5 kat. h. erdő = 1 jog. Vásárolt erdő. A gyenge földművelési adottságok és szűkös megélhetési lehetőségek miatt az 1900-as évek elejétől általános gyakorlat volt a Zempléni-hegység falvaiban, hogy a lakosok közösen vásároltak erdőt a falu határában nagy erdőterületekkel rendelkező uradalmaktól. Az erdővásárlások komoly kiadást jelentettek, ezért sokan Amerikába kivándorolva keresték meg az árát. A vásárolt erdőket közösen kezelték, hasznából a vásárlás arányában részesedtek. Szinte minden faluban létesült ilyen erdőbirtokosság, melyet a vásárlási szerződésben első helyen szereplő gazdáról neveztek el birtoknak, erdőbirtoknak vagy birtokosságnak. A legtöbb erdőt a mogyoróskaiak vásárolták, és itt működött a legtöbb erdőbirtokosság. Mogyoróskán először 1911-ben vettek kb. 300 magyar hold erdőt és legelőt báró Waldbott Frigyesné uradalmából a Háromhegy és a Bosturgya dűlőben. Az adatközlők szerint a vásárlásnál a fahasznon kívül fontos szempont volt, hogy ezáltal legelőket is biztosítottak állataiknak. A legelső vásárló Pékár Ferenc volt, így lett Pékár Ferenc és Társai birtokosság a neve. Mindenkinek legalább 5 magyar hold erdőt kellett vásárolnia, s ez után kapott 1 jogot. Aki 10—15—20 holdat vásárolt, az 2—3—4 jog alapján részesedett a közös erdő fájából A mogyoróskai Onda János adásvételi szerződéséből tudjuk, hogy 5 magyar hold erdőért 300 koronát fizetett.

2 8 A mogyoróskaiakon kívül más falu lakosai (fonyiak, erdőhorvátiak, regéciek, baskóiak) is társulhattak a vásárlókhoz. A birtokosságnak - amely jelenleg is működik - van elnöke (F. Koritár József), erdögazdáya és pénztárnoka. 27. A közbirtokosság működése, a fa kitermelése és elosztása hasonló módon történt a szomszédos Hegyközben is. PETERCSÁK Tivadar 1978. 14. 28. Zempléni Múzeum Adattára. 1028-79. 4 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 49