Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

AZ ERDŐ TULAJDONJOGA Az erdő a feudalizmusban. A jobbágyfelszabadítás előtt területünkön sem különült el a földesúri és a jobbágyközösség által használt erdő. A jobbágyok a faizási jog alapján részesedtek az erdő fájából. A Zempléni-hegység egyik legnagyobb birtoka a Rákócziak regéci uradalma volt, és falvaink közül ide tartozott Regéc, Mogyoróska, Fony, Baskó.

9 A birtok 1646-os urbáriuma utal a jobbágyok faizására, s közli, hogy „a vár körüli 49 tölgy- és bükkerdő használatáért... a tűzifa hordáskor a hejceiek 32 köböl zabot, a gönciek minden ló után 1 — 1 szapu zabot adtak."

10 Mogyoróska 1772-es urbáriuma ismerteti az erdei haszonvételeket és a jobbágyok ezért járó munkáját: „Tűzre és épületre való fánk elegendő vagyon az uraság erdejébül mind magunk szükségére, mind pedig el is adhatunk tűzi fát az uraság engedelmébül. Őszi makkolásunk az uraság erdejében valamikor makk terem, általában mint a vidékieknek engedtetik, telelő pedig ingyen vagyon." Ezért „ ... az egész helység esztendőnként úrdolgán kívül 10 000 szöllő karót hasítani, áztat a Hegyallyára Tályára levinni tartozik és ugyan oda hat 1 /2 öl fát leszállítani, szüretkor minden gazda minden ur dolgán kivül egy szekér fát Tályára levinni köteles."

11 A telkes gazdák hetenként egyszer, rendszerint csütörtökön hozhattak maguknak egy-egy szekér száraz fát, a zsellérek pedig a hátukon a szükségletnek megfelelő mennyiséget. A faizásért egy negyed telkes gazda 1/4 öl fát volt köteles Tállyára szállítani 1848 előtt, a 19. század közepén pedig 20 köböl szenet kellett beadnia. A zsellérek 1848 előtt egy-egy fél öl fát vágtak a földesúr részére, 1848-tól pedig harmadfél öl fát termeltek. A mogyoróskai lakosok napi 4 krajcár befizetése mellett naponta vághattak fát, és azt a közeli Szántó mezővárosba fuvarozva rendszeresen eladták.

12 Az erdei legeltetés is szabad volt a mogyoróskaiaknak. Az erdő egyharmad részét az uraság tilalom alatt tartotta, a kétharmad részben az uraság és a lakosok közösen legeltettek. Az ilyen legelő azonban rossz és sovány volt, mert „fákkal igen bevan nőve, a miért is nem igen alkalmatos marha tenyésztésre."

13 Háromhuta lakosai 1848 előtt mind zsellérek voltak. A Bretzenheim hercegi uradalom erdeiben hetenként kétszer — szerdán és szombaton — volt gyalog faizási napjuk. Ezért egy forint füstpénzt fizettek. Ölfát csak külön fizetésért vágtak az uradalomnak.

14 Az erdők elkülönítése. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után még sok szál fűzte össze a jobbágy birtokot a földesúrival. Rendezetlenül maradt az erdő és a legelő kérdése, amelyet I. Ferenc József 1853. március 3-án kibocsátott nyílt parancsa, az úrbéri pátens oldott meg. Ez kötelezővé tette a legelő és az erdő korábban csak engedőleges elkülönítését a földesúr és az úrbéresek között. Az elkülönítés a földesúri és a parasztbirtok gazdasági egybekapcsoltságának, a határhasználat közösségének felszámolását 9. IKVAI Nándor 1967. 24. 10. MAKKAI László 1954. 382-383. 11. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár (BML), Miskolc. XV-23-2. 12. BML. VII-l/c. 177. 13. BML. VII-l/c. 177. 14. BML. VII-l/c. 177. 45