Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ikvai Nándor: A földművelés jellemzői a Zempléni-hegységben

A gyűjtés (takarás) munkája, különbséget mutat az oszrós és a földön, renden történő szárításnál. A renden száradt takarmányt favillával (kétágú hasított-, vagy újabban háromágú, toldott-) szedték össze. Először kis csomókba, villahegy ékbe, majd rudasokba rakják a takarmányt. Oszrókra a megszikkadt, majd villahegyekbe szedett terményt rakják fel. A rudasokból, vagy a rudasmennyiséget tartalmazó állványokról, közvetlenül a behordó szekérre rakják. A földeken csak ritkán hagynak hosszabb időre takarmányt, boglyát. A hegyi rétek szénáját, kivágott fiatal fára rakva, lóval vontatva csúsztatják le, vagy háton, ponyusban hordják haza (főleg az asszonyok). Szlovák falvakban a nyeles, létraszerű takarmánycsúsztató kakrucsa a hegyi szénaszállítás, közelítés eszköze.

39 A gyűjtés után visszamaradt szálakat kis alakú, hosszú nyelű gereblyével takarították össze. A behordó szénásszekér létrás oldalú, teljesen azonos a gabonahordó szekérrel. Egy szekérre 5-6 rudas, 10—15 oszró szénája fér. A takarmányt — a melléképületek padlásán kívül — a csűr mögött, boglyában tárolták. A cséplés gépesítése óta a csűrök is szénatárolásra szolgálnak. A hegyi szlovák falvakban (másutt nem!) a faágakkal körkörösen kirakott alapú, rúd köré rakott boglyában van a takarmány (kopa, koposka), amelyben (mint a boglyákban is) 3—5 szekér szénát tároltak. A Hernád menti falvakban kazlakban, illetve a két háború között egyre inkább terjedő szénatároló abarákban találjuk a takarmányt. Ezek az építmények a csűrhöz hasonló elhelyezésűek, egyosztatú, szalmatetős vagy cseréptetős, favázas építmények. A hegységben az abora típusú — itt állvány rakodó, sopa a neve — szénatartó is előfordul.

40 SZŐLŐ ÉS GYÜMÖLCS A terület egészére vonatkoztatva — a fentiek mindegyikéből csak annyi termett, ami a házi szükségleteket kielégítette. Éghajlati, talajtani viszonyok miatt így is nagy különbségek adódtak.

41 A paraszti szőlőművelés általános vonása, hogy a kedvezőtlen körülmények között, a filoxéra után a vad fajtákkal is, de mindenütt igyekeztek a háztartásokban nem nélkülözhető bort megtermelni, a minőség bármilyen alacsony szintjén is. A folyó menti völgyekre nyíló nagy falvakban nagyarányú szőlőtermesztéssel találkozunk, ahol a kereskedelmi mértéket is eléri a művelés. Az egész területen a Tokaj-hegyaljai szőlőművelés kisugárzó hatása érződik, amit a terület egészére kiterjedő napszámosmunkásvándorlással magyarázhatunk. A völgyi falvakban és a hegyek lábánál, a Hernád mentén fel Göncig és a Hegyközben (főleg Radványban és Vily-Vitányban) a földműveskultúra szerves része a szőlő. „Bort, kivévén az északnyugati és keleti hidegebb tájékokat, mindenütt termesz39. IKVAI Nándor 1962. 32., 43. 40. IKVAI Nándor 1962. 49.; BALASSA Iván 1964. 163. 41. Ld. LACZKÓ István 1964. részletes, de nem néprajzi munkáját. A terület nyugati része hat falujának paraszti bortermelését PALÁDI-KOVÁCS Attila 1967. dolgozta fel részletesen, bő irodalommal. Rajta kívül fontos történeti adatokat összegez KOMORÓCZY György 1944., OLÁH Jószef 1964., OROSZ István I960., R. PÉTER Katalin 1964., ROMÁN János 1964. 3* 35