Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Nádasi Éva: A búcsújárás szokásai Mogyoróskán
A nagy ünnep előestéjén litiát, azaz nyilvános közös imádkozást tartanak. Ez tulajdonképpen kenyéráldási szertartás, ahol a pap öt kovászos búzakenyeret, az ún. proszforát (gr. „felajánlani" szóból), bort és olajat áld meg. A litia alatt az egyháztanács férfi tagjai gyertyát tartanak. A szertartás végén van a miroválás, (gr. „olajkenet"), mikoris a pap szent olajjal keresztet rajzol a hívek homlokára: „Krisztus közöttünk!" mondja, „Van és lesz!" — felelik rá. Gyakran visznek haza a szent olajból, amit torokfájás ellen használnak. Miroválás után osztják ki a kockára vágott proszforát, miközben a templom részére adományt gyűjtenek. Kb. 10 éve a litia megtartása, az ünnep előtti készülődés a távol dolgozók és a vendégek érkezése miatt kivitelezhetetlen. A búcsú napja a reggeli istentisztelettel, az útrenyével kezdődik 8 óra körül. Tíz-tizenöt éve ezen is annyian voltak, mint a nagymisén, manapság azonban már csak 8—10 vendég és néhány meghívott kispap vesz részt rajta. A helybéli pap véleménye szerint a hívők száma a görög szertartás nehézkessége, hosszúsága miatt is fogyatkozik. Kb. 8 éve reggel 6-kor is tartanak egy misét, — az ún. háziasszonyok miséjét —, azoknak az asszonyoknak, akik az ünnepi készülődés miatt napközben nem érnek rá templomba menni. A nagy mise fél 11-kor kezdődik, melyen a miséző pappal együtt az összes jelenlevő vendégpap koncelebrál. A prédikációt, amely általában 25 perces és az ünnepről, a védőszentről szól, az ünnepi szónok mondja el. A pap szerint újabban már nem hatásos a szentek életével kapcsolatos példákat mondani. Régebben a prédikáció a körmenet közben volt, ma már az evangélium után a templomban mondják el, mert ott jobban hallható. A nagymise végén van a körmenet, miközben — az evangélium olvasásának idejét kivéve — szólnak a harangok. A körmenet alkalmával az egész falu lakossága jelen van templomtéren. Általában sok a néző, akiknek jelenléte lélektanilag szükséges. Ujabban azonban több a néző, mint a résztvevő. A körmenet rendje a következő: elöl a vezérkeresztet hordozó gyerekek mennek, mellettük szintén gyerekek kis fehér lobogókkal. Utánuk következnek a helybéli egyháztanács tagjai (10-12 férfi) gyertyával, majd a falu férfi lakossága. Ezután jönnek a ministránsok (2-4 fiúgyerek) és a papság; elöl egy kispap, aki az evangéliumos könyvet viszi, majd a fiatal papok, végül a rangidősek. A menetet lányok, fiatalasszonyok, legvégül az öregasszonyok zárják. Templombúcsúkor háromszor kerülik meg a templomot, újabban azonban már csak egyszer, és a templom négy sarkánál a négy égtáj felé részleteket olvasnak fel az evangéliumból. A felolvasást a legfiatalabb pap kezdi, és a legrangosabb végzi. A templom bejáratánál végül elmondják az ünnepi könyörgést, és a pap kereszttel, ill. szentelt vízzel megáldja a népet: „Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretétével, most és örökkön örökké. Ámen." Ezután közösen eléneklik a pápai és a magyar himnuszt. Ebéd után 2 és fél 3 körül van a vecsernye, az alkonyati istentisztelet. Ekkor még az ünnepről szól az ének, de már a holnapra mutat, mert ezzel a szertartással befejeződik a búcsúünnep liturgikus része. Este a búcsú általában bállal zárult, melyet azelőtt a „legelső" legények rendeztek. Engedélyt a főszolgabírótól kértek, bandát is ők rendeltek. A zenészeket a belépődíjból fizették ki. Ha a szántói hírneves Stefi bandáját hívták meg — ez volt a legdrágább —, akkor a legényeknek 5, a leányoknak 3 pengőt kellett fizetniük. A bál a fiatalok közös szórakozási, ismerkedési alkalma volt, ezért a legényeknek mindenkivel illett táncolniuk. A végén azonban mindig a szeretőjüket vitték táncba. A falusi búcsúban sok ital fogyott, 322
