Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

- Igen. Ezen a kűlábon fekszik a kastély, ez az egy kűláb tarti. - No, de mos szalaggyon el innen messzire, mer különben vége az életének! A kúcsos elszalatt. Sámson összeszette minden erejét, megrázta a kastélyt és a kűlábat kirántotta alóla. Összedűlt a palota, az egész nép elpusztult. Még akkor is háromezer embert ölt meg, de ű is odapusztult. Ez vót Sámson vitéz története. 10. Szűz Máriát üldözték a zsidók. Kis Jézus a karján vót. Hát mán majd csak meg is fogták. Egy gazdaember szántotta a főggyit. Azt kérdi tűle: - Mit vetél? - Árpát. - Berenáld be gyorsan, és szalaggy haza gyorsan kaszájért, és arasd le mán is, mer mire visszajössz, az árpa akkorára megérik. Akkor Szűz Mária belebújt az árpába egyetlen szülött fijával. Gyütt az ember. Hozzáfogott aratni az árpát. Ment oda egy tömeg zsidó. Azt kérdik tűle: - Nem láttál itt menni egy asszonyt, kisgyerekkel a karján? - Dehogy nem, láttam én! Akkor ment erre, mikor az árpát vetettem. Tehát most már meg aratom. Azt mongyák a zsidók: - Jaj! Az igen régen vót mán. Akkor mán hun járhat! Visszafordult a zsidóság. Hazamentek. Szűz Mária meg útnak indult a kisfiával. Ennyi vót. 11. Mikor Jézus a fődön járt, üldözték a zsidók. Hát aláhúzódott a nyárfa alá. De a nyárfa nem takarta el, hanem hozzáfogott reszketni. Vezette a zsidókat, hogy Jézus ott van elrejtezve. Akkor azt monta: „Az Isten aszongya, hogy mindég mozogjál!" Akkor Jézus továbbmenekült. Alábújt a csipkebokor alá. A kontyos-pacsirta pedig kaparta be a nyomát, hogy a zsidók ne tuggyák, hogy merre ment. Aszonta a pacsirtának: „Az Isten azt aggyá, úton, útfélen megéljél!" Akkor Jézus alábújt az árvaficfa alá. A ficfa eltakarta. Akkor jött a klébic, ami kijabálja a határba: „Jé-zus, Jé-zus, bokor alatt Jé-zus!" Mentek a zsidók. Jézus pedig menekült. Menekült, és egy pókháló rászállt Jézusra, és eltakarta. így menekült meg Jézus. (Az adatközlő' megjegyezte, hogy nem emlékszik pontosan a végére.) 12. Ment Péter Jézussal. Aszongya Péter: - Uram, egy napra szeretnék Isten lenni. - No, Péter. Máma te leszel az Isten. Hajt egy asszony egy tehenet és két bornyút. Kicsapta a legelőre az asszony és visszafordult. Aszongya: „Rábíztam, az Isten vigyázzon rá." Akkor aszongya Jézus Péternek: - Látod, most te vagy Isten, neked kell vigyázni rá! Akkor igen meleg vót Péterre. A bornyú és a tehén egész nap szaladgált. Péter annyira elfáradt, hogy estére nem bírt semmit. Aszonta Jézusnak: - Sose leszek Isten többet! Az Istennek annyit kell szaladgálni. 13. Jézus Péterrel utaztak. Elesteledett. Egy kocsma mellett mentek el. Teli vót részeg emberekkel. Azt mongya Péter: - Uram! Mennyünk be, háljunk meg ott. - Péter! Nem jó lesz, mer a részeg ember az Istenbe is beleakad. Híjába, Péter nem szól semmire. Csak be akart menni. Mikor bementek a kocsmába, Jézus egy cimbalmot teremtett a Péter hátára. Az emberek kiabál276