Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

megáldotta a határt, a búzát. Ténylegesen csak egy határrészt szentelt meg, ez azonban az egész határra vonatkozott. Éppen emiatt minden évben más-más dűlőbe mentek. A leányok a zöld vetésből koszorút kötöttek, amit a templomi zászlókra akasztottak. A megszentelt búzából aztán mindenki tépett magának pár szálat, s az imakönyvébe tette, ahol a következő évig őrizte. Volt aki többet vitt haza a szentelt búzából és amikor nagy vihar volt, a tűzbe tette. A búzaszentelés szokása a magyar nyelvterületen mindenütt ismert, aminek az az oka, hogy a búzaszentelést a magyar szertartáskönyvek előírják.

6 6 SZENT JÁNOS-NAP (MÁJ. 16.) Boldogkőújfaluban és Boldogkővár alján ez a nap fogadott ünnep. Boldogkőújfaluban egy régi, nagy jégverés emlékére fogadták meg a nap megünneplését. Hasonló okot emlegetnek Boldogkőváralján is, Vizsolyban pedig búcsút is tartanak e napon. Mogyoróskán, Baskón, Óhutángyógyfüvet szenteltetnek e napon. Regécen Űrnapján volt a fűszentelés. Leggyakrabban lisztesfüvet, gyújtóvácsit, kéktarajú füvet, fodormentát, százezerjófüvet, kakukkfüvet, rettegőfüvet, tisztesfüvet és Szent Antal tüzét szenteltettek. Ezeket a füveket az erdőben, árik partján, mezőkön szedték össze, és gyógyításra használták, vagy pl. a tehenet itatták meg a főzetével elléskor. Azt a gyermeket, aki éjszaka nem tudott aludni, gyakran felébret („felrettegett"), rettegőfű levében fürösztötték meg. A Szent Antal tüze elnevezésű gyógynövényt akkor főzték meg, ha a kisgyermeken sok piros, erősen viszkető kiütés jelentkezett, Ilyenkor ebben a lében kellett megfüröszteni a gyermeket.

67 PÜNKÖSD Pünkösd harmadik napja Baskón fogadott ünnep. Az ünnepet egy nagy kolerajárvány elmúlásakor fogadták meg. E napon nem dolgoznak, a vasárnapi rend szerint járnak templomba is. Vidékünkön általában pünkösdkor állították a májusfát a legények kedvesüknek. A májusfa voltaképpen zöld, lombos gally, vagy kisebb fácska volt, amit a legények a leányok házának kapujára, kerítésére szögeltek. A legények a pünkösd előtti éjszaka mentek ki az erdőre a fákért, gallyakért. Komoly vetélkedés tárgya volt, hogy ki tud szebb, nagyobb, dúsabb, lombosabb ágat, fácskát hozni. Általában hajnalra, de még virradat előtt tértek vissza, és erősítették a kerítésre, a kapufélfára az ágakat. Aza legény, aki jegyesének állította a fát, orgonavirággal, kendővel, piros, fehér, vagy zöld szalaggal díszítette azt. 66. Vö. MADARASSY László 1930. - BÁLINT Sándor 1938. 241-242. - MANGA János 1968. 152. - Katolikus Lexikon III. 283. 67. Az említett növények azonosítására sajnos nem nyílt lehetőség. Vö. BÁLINT Sándor 1938. 288-289. - SZENDREY Zsigmond-SZENDREY Ákos 1940. 206. - SZENDREY Zsigmond 1941. 185. 232