Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

gyökerező cselekmény. A római katolikusok számára a feltámadási körmenet általában délután 6 órakor van. Az egyedüli kivételt Regéc jelenti, ahol nincs pap, s emiatt este 10 óra körül tartják a feltámadást, amikor a római katolikus pap Fonyból áttér. A görög katolikusok feltámadási szertartását húsvét hajnalban tartják úgy, hogy virradatra véget érjen. A görög katolikusok ettől kezdve egész húsvétban „Feltámadt Krisztus" köszöntéssel üdvözlik egymást, amire azt felelik: „ Valóban feltámadf. Ez a köszöntési mód a görög katolikus vallású lakosságra mindenütt jellemző.

6 ! A tulajdonképpeni húsvéti ünnepek régebben három napig tartottak, mára azonban a harmadik nap már elmaradt. A reformátusok, akik a nagyböjtöt sem tartották, régebben is csak két napig ünnepeltek. Húsvét első napján mindenütt ételt szenteltetnek. Az ételeket, főtt sonkát, főtt tojást, kalácsot, tormát, túrót, édes túrót, sódart, tölteléket, kolbászt külön kis kosárkába, Regécen tálcán viszik el a templomba. A kosarat külön erre a célra készített hófehér, esetleg mintás kendővel takarják le. Az ételt a reggel 7 órai misén szenteli meg a pap, majd miután hazavitték, az egész család a megszentelt ételből evett. A szentelt sonka csontját régebben nem dobták ki, s félretették a kalács morzsáját is. Hitük szerint, ha a szentelt sonka csontját nagy viharban a tűzre teszik, akkor biztos, hogy nem csap a házba a villám. A szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. Húsvét másodnapján a legények és a férfiak locsolkodni járnak. Régebben csak vízzel öntözködtek. Bementek a házakhoz, kihívták a lányokat és egy vödör vízzel jól leöntötték őket. Ha a leány húzódozott és nem akart kijönni a házból, elkapták és ruhástól befektették a vízzel teli itatóvályúba. Gyakran az utcán is elbújtak a legények és a sétáló, vagy valahová igyekvő leányokat alaposan leöntötték. A legényeket minden háznál behívták és sonkával, borral, süteménnyel kínálták. Ma már jobbára csak a fiatalabb legények és gyerekek járnak öntözködni, de ők is csak kölnivízzel. A leányok, asszonyok másnap, húsvét harmadnapján adták vissza a kölcsönt. Gyakran meglesték a legényeket és egy nagy vödör vízzel leöntötték őket. Ezért már nem járt ajándék, de a gyermekek, legények mindig kaptak az öntözködésért hímes tojást, pénzt. A hímes tojásokat az asszonyok, leányok odahaza készítették, de pl. Óhután, Mogyoróskán, Baskón még ma is készítenek festett tojásokat. Ma már természetesen boltban vásárolt festékkel végzik a díszítést, régebben azonban különféle eljárásokat ismertek. A tojások megfestésének egyik módja az volt, amikor az asszonyok, vagy a leányok megfőzték a zöld vetést, s ebbe a forró vízbe beletették a tojást, amitől az szép, világoszöld színt kapott. A barnás színű tojásokat hagymahaj segítségével készítették. A hagymahajat a zöld vetéshez hasonlóan megfőzték, s amikor a víz forrni kezdett, beletették a tojásokat. Ezek a tojások mind egyszínűek voltak, nem került rájuk semmiféle minta. Nagy számban készítették ezeket a tojásokat pl. Abaújalpáron, Fonyban, Hejcén, Boldogkőújfaluban. Legkedveltebbek azonban azok a tojások voltak, amelyekre valamilyen mintát, alakot rajzoltak. Ez úgy készült, hogy a tojás héjára viasszal rárajzolták a kívánt mintát. Leginkább virágokat, szíveket rajzoltak, a leányok kedvesük nevét írták a tojásra. Az így előkészített tojásokat aztán a már említett zöld búza, hagymahaj, vagy jégerfahaj 61. Vö. RÉSÖ ENSEL Sándor 1867. 323. 230