Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban
HÚSVÉT Karácsony mellett húsvét az év másik legfontosabb ünnepe. A húsvéti ünnepkör nagyhéttel kezdődik. A katolikusok nagyhéten minden este keresztúti ájtatosságot tartanak. Ma már felmennek a templomba, de régebben gyakori volt, hogy egyedül, vagy a családdal közösen otthon tartották meg az ájtatosságot. A nagyhét napjai közül elsősorban csütörtökhöz, péntekhez és szombathoz fűződnek említésre méltó cselekmények. Nagycsütörtökön mindenütt megszűnik a harangozás. Fony kivételével minden faluban délután háromkor harangoznak utoljára, Jézus halálának emlékére. Fonyban délelőtt 10 órától nem harangoznak. A harangot mindenütt fából készült kereplő helyettesíti, amellyel ugyanúgy jelzik az időt, mint a haranggal. A harangok egészen a nagyszombati feltámadásig némák maradnak. Ez a szokás még ma is minden faluban megfigyelhető, elsősorban azért, mert meglétét egyházi előírások szabályozzák. Abaújalpáron már e napon megkezdődött az általános tisztálkodás. Kimeszelték, kitakarították az ólakat, istállókat, lakóházakat, udvarokat. Rendbe tették a gazdasági szerszámokat, felseperték az utcát. Itt említem meg azt a mogyoróskai hiedelmet, amely szerint nagycsütörtökön éjfélkor a patakokban egy percig víz helyett bor folyik. Nagypénteken a ház körüli legszükségesebb tennivalókon kívül már semmiféle munkát sem végeztek. Ugyanez az előírás nagyszombaton is érvényben volt. Ma már a tilalom nem olyan erős, mint régebben, de a mezőn még ma sem dolgoznak. A szentsírt már korábban elkészítették, s nagypéntek délután mindenki elment a sírhoz imádkozni. Különösen szigorúak voltak az e napra vonatkozó böjti előírások. Főtt ételt egyáltalán nem ettek. Igen gyakori étel a babsaláta hagymával, olajjal, ecettel elkészítve. Estére általában tejeskávét, túrós metéltet vajjal, vagy savanyú tojáslevest tejföllel ettek. (Talán érdemes megemlíteni egy idősebb abaújalpári adatközlőmet, aki nagypénteken egész nap csak pattogatott kukoricát evett.) E nappal kapcsolatban többféle szokás és hiedelem kapcsolódik a vízhez. Mogyoróskán azt tartották, ha valaki nagypéntek hajnalban lemegy a patakhoz és amíg a madár át nem repüli a vizet, háromszor belemártja a haját a vízbe, akkor szép, hosszú haja lesz. Mogyoróskán, Regécen, Óhután, Baskón azt mondják, hogy a nagypéntek éjjeli vízzel, amíg a madár azt át nem repüli, sebeket lehet gyógyítani. Nagyszombaton délelőtt a pap a templom udvarán régebben tüzet szentelt. Erről a szokásról minden faluban hallottak, de az emlékezet szerint csak Abaújalpáron, Mogyoróskán, Baskón és Óhután gyakorolták. Ilyenkor a harangozó nagy tüzet rakott a templom udvarán, amely felett a pap sokáig imádkozott, majd szenteltvízzel leöntötte. A parázsból, az üszőkből az emberek vittek haza, s otthon beledobták a tűzbe. A hamut elrakták hamvazószerdáig, és azzal hamvazkodtak. Amikor a pap már nem szentelt tüzet, az emberek egy ideig maguk hintették azt be szenteltvízzel. A későbbiekben azonban ez a szokás is elmaradt. Egyetlen idős adatközlőm szerint nagyszombaton reggel Baskón eloltották a tüzet, s a szentelt tűz parazsával gyújtották meg újra. 60 A legfontosabb nagyszombati szertartás azonban a feltámadás, amely újra csak az egyházi gyakorlatban 60. A tűzszenteléshez vö. ZALÁN Menyhért 1928. - BÁLINT Sándor 1938. 205. 229