Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

jellemzi, amely megmutatkozik a szövegekben, de a szereplők viselkedésében is. Ezekben a szövegrészekben egészen kis motívumok egyezését is ki tudjuk mutatni. így pl. a betlehemes játékok mindegyikében ismert motívum — legalábbis vidékünkön — amikor Szűz Mária ringatja, altatja Jézust. Ugyanezt a motívumot a vízkereszti játékban is megtaláljuk. A regéci betlehemes játékban így énekeltek: „Csak aludj fiacskám, aludj virágocskám, aludj, aludj kis Jézuskám". Ugyanez a motívum a vízkereszti játékban így hangzott: „Feküdj, feküdj virágom, feküdj édes Jézusom". Az ilyen és hasonló jellegű párhuzamok felsorolását hosszasan folytathatnánk. A vízkereszti játékban, noha itt is a cselekmény központi része a zsidó bolondozása, mégis kisebb jelentősége van a vidám, komikus mozzanatoknak, mint a betlehemes játékok esetében. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a vízkereszti játék szövege töredékes, nem tudjuk mely részek estek már ki az emlékezetből. Ugyanakkor éppen az a középső párbeszédes rész az, ami élesen elkülöníti egymástól a betlehemes és a vízkereszti játékot. A betlehemes játékok párbeszédes részei egy minden valóságalapot nélkülöző, fiktív történetet elevenítenek meg. A vízkereszti játék gerincét attól a pillanattól kezdve, hogy a két király Heródeshez fordul, az ismert bibliai történet, helyenként szó szerinti felelevenítése jelenti. Ez az a pont, amelynek alapján két külön, önálló játékról beszélhetünk. A másik ilyen, a két játéktípust egymástól megkülönböztető tényező, Heródes király szereplése. Heródes csak a vízkereszti játékokban bukkan fel, a betlehemes játékokból minden esetben hiányzik. A továbblépéshez, a távolabbi és közelebbi kapcsolatok kimutatásához első lépésként le kell szögeznünk, hogy csak a dramatikus jellegű, párbeszédes játékokra fordítjuk a figyelmünket. A csillaggal való járást, a csillaggal való kolendálást most kizárjuk a vizsgálat köréből. Bálint S. és Dömötör T. 16. és 17. századi adatokat említenek a játékkal kapcsolatban, ezek azonban minden bizonnyal azokra a szokáseseményekre vonatkoznak, amelyeket éppen az előbb zártunk ki kutatásaink köréből.

4 8 Számunkra most az a lényeges, hogy Kelet-Európa népeinél, az ukránoknál, a lengyeleknél, a szlovákoknál, a cseheknél, a morváknál és a magyaroknál mindenütt ismeretes a pásztorjáték valamilyen formája.

49 Természetesen a különféle játéktípusok között számos átmeneti forma létezhetett, Dömötör T. mégis úgy látja, hogy a Heródest középpontba állító játékok domináns elterjedési területe az orosz, lengyel és román nyelvterület.

50 Noha az általunk leírt játékot is ebbe a csoportba sorolhatjuk, mégis egész sor problémával találjuk magunkat szembe. Először is az adatok hiánya, összevisszasága és használhatatlansága miatt aligha lehet megállapítani a dramatikus vízkereszti játékok hazai elterjedését, s így a további kérdések felvetése szinte felesleges. Azt azért hangsúlyozni kell, hogy a csillagozás — illetve jobbára annak nem dramatikus formája — ismert a szlovákoknál is.

51 Továbbá 48. BÁLINT Sándor 1938. 159. - DÖMÖTÖR Tekla 1964. 168. 49. Vö. HDA II. 448-462. - FEHRLE Eugen 1955. 62-63. - SULITKA Andrej 1973. 82-83. további irodalmi utalásokkal. 1975 szeptemberében magam is gyűjtöttem ilyen játékokat Délkelet-Lengyelországban. 50. DÖMÖTÖR Tekla 1964. 167-169. 51. A már említett munkák mellett vö. még HORVÁTHOVÁ, Emília-URBANCOVÁ, Viera 1972. 214. 15 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 225