Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

közben pedig még a szekereket is szétszedték és darabonként felvitték a padlásra.

20 Hasonló példákat a közeli szlovák területről is említhetünk.

2 ! Hejcén néhány idősebb adatközlőtől sikerült lejegyezni a búzacsíráztatás szokását, amely cselekmény ezen a vidéken egyedinek számít. A szokás elsősorban azokban a családokban élt, amelyeknek elődei Dél-Magyarországról kerültek a faluba.

22 Luca napjához az említett szokásokon kívül számos tilalom és előírás is fűződött. Mosni, varrni, kenyeret sütni tilos volt, mert egyébként Luca rontást küldött a házra. Ettől a naptól kezdve tilos volt fonni, mert aki ezután font, annak Luca összebogozta az orsóját. E nap estéjén azonban még fontak, sőt Regécen mulatságot is rendeztek ebből az alkalomból. A fonóházakban összejöttek a leányok és a legények, bor mellett hajnalig mulattak, „átfonták az éjszakát". Fonyban a szapulás is tilos volt, mert ellenkező esetben hatalmas szél kerekedett volna. Sötétedés után általában soha semmit nem adtak ki a házból, mert az rosszat, szerencsétlenséget, Óhután a gazda halálát jelentette volna. Luca napján még fokozottabb érvényű ez a tilalom. Ilyenkor egész napra vonatkozott a tiltás, mert egyébként megronthatták volna az állatokat, különösen a marhát. Mindezek az előírások a hegyközi és bodrogközi

23 falvakban is általánosan ismertek, akárcsak a magyar nyelvterület egyéb vidékein. Befejezésül itt említjük meg a Luca és karácsony közé eső időszakot, amit általában állatra, jószágra, egészségre veszélyes periódusnak tartanak. Ennek ellenére szokások, tilalmak nem fűződtek ezekhez a napokhoz, annál több hiedelem. A hiedelmek leírása, bemutatása azonban már túlmutat ennek a dolgozatnak a határain. KARÁCSONY (DEC. 24-26.) Az egész év legnagyobb ünnepe karácsony, az a két nap, amely a legkülönfélébb cselekményeket, szokásokat maga köré tömörítve egy rendkívül gazdag, sokrétű szokáskomplexumot hozott létre. Vidékünkön december 24-ét egyöntetűen vilia estének, vagy egyszerűen viliának nevezik. Ezt követik a tulajdonképpeni ünnepek: első nap, István-nap, illetve esetenként János-nap. Egyéb terminológiát a karácsonyi ünnepnevekkel kapcsolatban nem ismernek. A görög katolikus lakosság, elsősorban Mogyoróskán még emlékszik arra, hogy nekik régebben „vízkeresztkor volt a karácsony, a mostani karácsonyt csak a rómaiak tartották." Karácsonyfát ma már minden házban állítanak, de régebben nem volt ennyire általános ez a szokás. Abaújalpáron a szegényebbek az első világháborúig nem állítottak karácsonyfát. A jobb módú emberek emlékezete szerint viszont, itt mindig volt karácsonyfa. Adataim alapján úgy tűnik, hogy vidékünkön csak az első világháború után, tehát viszonylag későn vált általánossá a karácsonyfa állításának szokása. A karácsonyfát még ma is a 20. DAKOS Irén- NAGY Éva 1971. 149. 21. SULITKA, Andrej 1973. többször utal ezekre a cselekményekre. 22. A hejcei búzacsíráztatásról részletesebben NIEDERMÜLLER Péter 1977a. 228-229. 23. ROZGONYI Klára 1971. - DAKOS Irén-NAGY Éva 1971. 145-152. 214