Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

nyos munkaszolgáltatásokkal (ledolgozás) tartoztak a volt birtokosoknak. Ez azonban csak a Hernád-völgyben öltött aránytalan formát, ott ahol uradalmi központok voltak, s a majorságok földjeit korábban robotmunkával művelték.

4 l A hegyvidéki falvakban (sőt Árkán is), az uradalomnak nem volt üzemi központja, s ezért mentesültek az itteniek a lényegében robotnak minősíthető ledolgozástól. Különösen éles és terhes formát öltött Korláton, Hernádcécén és Fonyban a ledolgozás a Téglássy és Meczner birtokokon. Nyilvánvalóan ez az oka, hogy a társasmunkáknál paraszti szinten is e községekben sokkal magasabb az aránya az igás és gyalognapoknak, mint a hegyvidéki részeken. A volt jobbágyi munkaszolgáltatások itt tovább élnek, a differenciált társadalom átörökli a műltból a megszokott, s egy ideig még érvényben levő arányokat.

42 Az 1870-es évektől, amidőn a volt földesurakkal rendeződik a község viszonya, létrejönnek az úrbéres szerződések, növekszik a távolság a jobbágyi állapot és a szabad paraszti lét között. A nagybirtok jelenléte, a parasztság terjeszkedni nem tudása, a földek terméketlen volta azonban túl nagyra nem engedi növekedni e távolságot. S ekkor következik be a nagyarányú kivándorlás. Az 1828-tól fokozatosan apadó, születésszabályozással csökkentett népességet megtizedeli az amerikai kivándorlás, illetve a más vidékekre való elköltözés. Ez a lakosság szinten tartását eredményezi, de egyúttal kikapcsolja azt a feszítő erőt is, amely a fennálló viszonyok tágításához, módosításához vezethetne. Nem korszerűsödnek a művelési rendszerek, nem alakulnak át a társadalmi viszonyok. Megmaradnak azok a jellegzetes formák, amelyek a jobbágyi korban jellemezték a vidéket. Ezért maradhat meg a közösség homogénnek, vagy viszonylag homogénnek; ezért kaphatnak továbbra is nagy szerepet az úrbéres testületek vagy ezek mintájára létrejött társulatok. Az abaúji települések társadalmának konzerválódását, összefüggését a kivándorlás népességcsökkentő voltával akkor érthetjük meg igazán, ha összevetjük egy másik nagyjából hasonló táji adottságú, azonos birtokszerkezetű részével az országnak. Az Ipolyvölgy falvaiban végzett vizsgálataink a volt Hont megyei községekben ugyanis egészen más eredményre vezettek. Kétségtelenül sok itt is a megőrzött feudális vonás, a társadalom egyes rétegeinek elnevezései a jobbágykori viszonyokból eredeztethetők. Az erdő és termékeny talajú völgyi szántók, jól füvelő rétek kezelésében itt is szerepet kapott az úrbé41. BOROVSZKY Samu 1896. 415. Ekkor csak a korláti Téglássy és Meczner uradalmakat említi, mint korszerűbben gazdálkodókat. Ezek az uradalmak Korlát, Felső- és Alsócéce, illetve Fony határában voltak. Boldogkőváralja és Árka nagyobbrészt a Péchy családé és örököseié volt. A birtok központja Boldogkőváralja. Ez az uradalom a XX. században felbomlott és jelentősebb árutermelést nem folytatott. A birtok egy részén bérlők gazdálkodtak. Hejce a kassai püspökség birtoka volt, s ezt 1920 után Sátoraljaújhelyről igazgatták, majd megszüntették a majorságot és bérbe adták. Regéc, Baskó, Mogyoróska és Fony az egykori Bretzenheim uradalom része. Az uradalom központja Abaújszántó. Az egykori uradalom értékes része Tállya és Abaújszántó volt, s a területünkön fekvő községek csak kiegészítették jövedelmét. A birtok egy részét a XIX. század közepe táján Vilmányból is igazgatták. Fonyban az említett birtokosokon kívül meg kell említenünk néhány kisebb úri birtokost is (Szepessy, Kertész, Patay, a kassai püspökség). A föld jó részét a nagyobb birtokosokkal együtt ezek foglalták le, s tették egyik legszegényebb településsé Fonyt. Regécen és Mogyoróskán, részben Fonyban is a Károlyi család erdőbirtokai és vadaskertjei az erdőből vettek el jelentős részt. Vö.: OLÁH József 1960. 273-280.; FÉNYES Elek 1837. III.; FÉNYES Elek 1851.; Gazdacímtár. . . 1897.; Gazdacímtár. . . 1937. 42. SZABÓ László 1965. 139. 180