Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

élve születettek száma rohamosan esik; századunkban a kétgyermekes család válik ideállá.

7 Ez a népességcsökkenés, amely Baskót kivéve minden települést jellemez, egyúttal a nagycsaládok végleges felbomlását is eredményezte. Ezeknek ma már emlékük sem deríthető fel.

8 A fiatalok esküvő utáni mielőbbi külön költözése általános törekvés emberemlékezet óta, s néhány korláti, hernádcécei, boldogkőváraljai szegény sorsú, jobbára cseléd családon kívül sokgyermekes családról alig-alig értesülünk. A vidék társadalmának vizsgálatakor tehát az emlékanyagban mindenütt kiscsaládokkal kell számolnunk, s az egyes falvak munkaszervezetét, szokásait, társadalmi rétegzettségét, jogviszonyait, gazdálkodását ezek figyelembevételével kell mindenkor tárgyalnunk. Az alábbiakban arra vállalkozunk, hogy felvázoljuk a család szerepét vizsgált községeink faluközösségének életében; megvilágítsuk viszonyát más családokhoz, s a faluközösség egészéhez; s egyúttal bemutassuk a kiscsalád belső szerkezetét, életét is. Mindezt úgy tesszük, hogy néhol a részletes bemutatást elhagyjuk, s korábbi publikációinkra utalunk.

9 Végül megkíséreljük megmagyarázni, hogy milyen tényezők alakították ki és tették általánossá ezt a formát, családtípust vidékünkön. I. A ROKONSÁGI TERMINOLÓGIA RENDSZERE A rokonsági terminológiai rendszer alkalmas arra, hogy megvilágítsa a család belső szerkezetét és egyben felvázolja egy-egy család külső kapcsolatait is. Vizsgálatunkat ezért az említett kilenc faluban (lásd I. táblázat) összegyűjtött rokonsági terminológiai rendszer bemutatásával kezdjük. Előrebocsátva, hogy községenként talán lehetnek bizonyos hangsúlyeltolódások, mégis a bemutatott anyag valamennyi községre jellemző, nagyjából azonos arányok szerint. Sőt az azóta gyűjtött hegyközi anyagom szinte megegyezik az itt közölttel, tehát ennek érvényességi területe földrajzilag kitágítható. A rokonsági terminológiai rendszert az általam kidolgozott, az egyes terminusok gyakoriságát is feltüntető és használati módot is érzékeltető szisztéma szerint közlöm.

1 ° 7. A népmozgalom főbb adatai. . . 1969. 68-93. 8. Anyagomat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének tervmunkája keretében gyűjtöttem. Itt közölt anyagom javát 1960-1963 között jegyeztem le. A jelen idő így mindig erre az időszakra vonatkozik. 1976-ban ugyancsak a KLTE Néprajzi Intézetével együttműködve kiegészítettem anyagomat, s kívüle még a Hegyközben és Sárospatak környékén is hasonló szempontú gyűjtőmunkát végeztem. 9. SZABÓ László 1965.; SZABÓ László 1968.; SZABÓ László 1977/78.; SZABÓ László 1980. 10. SZABÓ László 1973. A rokonsági terminológiák közléséhez alkalmazott jelöléseket így kell feloldani: Az A. jelzésű terminusok hivatkozó, a B. jelzésűek megszólító, a C. jelzésűek összefoglaló terminusok. Az egyes rokoni csoportokat különválasztó címek mögött a köznyelvi terminusok állanak zárójelben. A helyi terminusokat példamondatokba foglalva is közöljük, hogy használatuk módját megvilágítsuk. A példamondhatokban hangtani sajátosságokat nem jelöltünk; s a példamondatok nem nyelvészeti célokat szolgálnak. A különböző ragozott alakoktól, szótőváltozatoktól eltekintünk. Az egyes terminusok előtt álló arab számok a gyakoriságot jelzik. 1. általánosan használt; 2. ritkábban, de rendszeresen használt; 3. alkalmi vagy néhány ember szóhasználatában él; 4. passzíve ismeretes. 11* \ 163