Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Bődi Erzsébet: Növényi alapanyagú táplálékok
tésztát. A ciberék kivételével szinte mindenféle levest valamilyen tésztával sűrítenek. A levestésztákat kialakult nézet szerint párosították a levesekkel. így pl. patyolatzsdmiska levében csebbgelt, a bab-, krompér-, káposzta-, borsó-, karalábélevesbe lecske illik. Túróval, lekvárral, mákkal, dióval és pirított búzadarával a főtt tészták önálló ételként is szerepelnek a táplálkozásban. A gömbölyű élű, nyeles konyhai vágóeszközzel, az ún. vagdalóval apróra vágott, szabálytalan alakú tésztát ma már nem teszik levesbe, egytálételként szokás fogyasztani. Leggyakrabban mákkal eszik. 29 A távoli múlttal összefüggő sült kőttes tészták napjainkig megtartották elsődleges helyüket a vidék ünnepi táplálkozásában. Mivel a kenyérrel kapcsolatban már részben említettük ezeket, az alábbiakban csak az édes ízűeket vesszük figyelembe. Hosszú időn keresztül csak kőttes tésztából sütött édes süteményeket ismertek. Alig pár évvel ezelőtt kezdték el az élesztő nélküli készítmények sütését. A sütemény terminológiát nem használják. A töltelékes, édes omlós linzereket tortának, apró zsíros süteményeket tésztának nevezik. Az előforduló édes kőttesek tésztájának készítése megegyezik a kenyérével. Kovászkészítés, felvetés, dagasztás, kelesztés, formálás, újra kelesztés, és sütés a menete. A készítmények egyik csoportjába azokat sorolhatjuk, melyek kenyértésztából valók. Töltelékük adja meg az édes ízüket. Ezek a lángosok. (Megfigyelhető, hogy újabban béleseknek kezdik nevezni.) Mint már említettük, kenyérsütéskor gyakran sütnek lángost. Vasárnapi és alkalmi (aratás, cséplés, névnap, szüret és búcsú) ételként gyakori. Tetejére tejbekását, lekvárt, túrót, dinsztelt savanyú és édes káposztát tettek. Kimondottan ünnepi sült kőttes a kalács és a bobajka. A két világháború között kalácsot még nem sütöttek gyakran. A lángosokat váltották fel bizonyos ünnepi étrendben (húsvéti, pünkösdi, karácsonyi és búcsúkor). Lakodalmak és halotti torok nélkülözhetetlen eledelei lehettek azonban már nagyon régóta. A kaláccsal kapcsolatos lakodalmi szertartás még az emlékezetben sem maradt meg teljesen. A kalácsok alakjuk és funkciójuk szerinti részletes vizsgálata ennek ellenére figyelmet érdemlő eredményekhez vezethet. Vidékünkön hosszú, kerek és fonott kalácsokat sütnek. Készítésmódjuk és terminológiájuk (kalács, kolács) egységes. Megkülönböztetett szerepük a kerek alakúaknak volt. Ilyeneket vittek szentelni a templomba, ilyeneket sütöttek lakodalmakra a fiatal pár részére. Az utóbbi méretével is kitűnt: nagykalácsnak nevezték. Felszeletelt hosszúkás kaláccsal a vendégeket kínálgatták: lakodalomkor a lakodalmas ház köré gyűlt nézőket, vacsora után a résztvevőket, és hazavinni szintén adtak belőle; a halotti tort kalács és bor mellett ülték meg. Az utóbbi alkalomra a hosszúkás kalácsot a szomszédban kellett megsütni, mert a halottas házban tilos volt tüzet gyújtani. Az előző alakúaktól újabbak a fonott kalácsok, melyeknek leggyakoribb változata a háromágú kalács. Az ünnepi táplálkozás egyik sajátossága, hogy az étrendben szereplő, az étkezés ünnepi jellegét meghatározó étel hosszú időn át hagyományozódik, legmakacsabbul ellenáll mindenfajta külső és belső átalakító vagy esetleg megszüntető hatásnak. Ezt a 29. Vagdalóeszköz általánosan elterjedt konyhai eszköz a zempléni hegyvidéken. Káposzta, nyers tészta, hús, szárított gomba aprítását szolgálja. ZSOVA Ilona 1971. 99.; NAGY Éva 1971. 82. 155
