Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

10. kép. Az ajándékba kapott vőfélykendő, a hosszú törülköző felkötésmódja osztogatták, felkötötték átlósan a vállukra. Visszaemlékezések szerint Baskón a módosabb lakodalomban kettőt is felkötöttek átlósan egymásra. Komlóska abban különbözött a többi falutól, hogy ott csak a derekukra kötötték. Aki ajándékba kapott ilyet, az eltette emlékbe, nem használta. Idősebb emberek birtokában ma is nagyobb mennyiségben található díszes hosszú törülköző, egy-egy lakodalom emlékeként. A vizsgált falvakban a II. világháborúig általános volt a nyoszolyókendő ajándékozása. Később már inkább csak szalagból kötött bokréta jelezte a vőfélyt, bár újabban ismét felelevenítették a nyoszolyókendő használatát, ajándékozását. A lakodalmi törülköző úgy készült, hogy a finom fonálból vagy pamutból szőtt egy szél vásznat hosszában kettévágták, így hosszú, keskeny törülközőt kaptak. Régebben szedettes csíkok, később merkelés, kalodás minták díszítették a két végét, alját pedig kirojtozták. Vászonból készült viseletdarabok. A házivászon jelentősége legkorábban a viseletben szorult háttérbe. Amíg a vászonponyvákat, -zsákokat,-ponyusokat,-törlőket napjainkig is használják, sőt olykor újakat is készítenek a Zempléni-hegyvidék vizsgált falvaiban, addig a vászon alapanyagú viseletdarabokat már csak a visszaemlékezésekből rekonstruálhatjuk, így vázlatosabb képet kaphatunk ezek szabásáról, díszítéséről és használatának részleteiről. A ruhaneműnek készülő vásznat a legfinomabb rostminőségű fonalból, a szálból szőtték, de leggyakrabban félpamutos vagy pamutos vásznat használtak erre a célra már a századfordulótól. i 141