Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

keresztszemes hímzés, illetve a „kalodás," szálhúzásos díszítés. A szövésből ismert motívumokat is inkább utólag húzgálták bele a kész vászonba, szálszámolásos laposöltéssel vagy szálbújtatással. A kisebb, 6 személyes abroszok mellett minden családnak volt egy nagy méretű, 12 személyes abrosza is, amelyet búcsúban, gépelés kor, karácsonykor, azaz nagyobb vendégségnél terítettek az asztalra. Szinte minden háznál őriznek egy temetésre való abroszt is, amely rojtos végű pamutosvászon, fekete színű, szőtt vagy merkelt egyszerű csíkmintával díszítve. Ezt csak akkor terítik az asztalra, ha halott van a háznál. A legdíszesebb vászon használati darabok közé tartoznak a „szervéták." Legalább 6—8 szervéta már a stafírungba elkészült, de a változó igényeket, divatot követve később újabbakat is készítettek. Sajátos szokás ezen a vidéken, hogy szervétákat terítettek az abroszra, ha annak a közepén nem volt díszítés, tabletta. Általában az abroszokkal együtt készítették el a hozzávaló szervétákat is. Az idősebb generáció ma is a vászonabrosz közepére terítve használja a szervétát. Szervétával letakart kosárban vitték a gyermekágyat fekvő asszonynak, kománénak is az ebédet. Húsvéti ruhának is használták. Szervétával letakart kosárban vitték húsvétkor szentelésre a sonkát, görög katolikus falvakban a pászkát. Itt (Mogyoróska, Baskó) pászkaruha, pászkatakaró, zajzaruha a neve. A szervéták mindig a legújabb divatúak, a legdíszesebbek voltak a vászonfélék között. Emberemlékezet óta finom pamutos vászonból készültek. Díszítésében a szőttesmintát hamar kiszorította a merkelés, később pedig a szabadrajzú hímzés, mely mutatósabb és divatosabb volt. (Néhány évtizede a kalocsai és a matyó hímzés is megjelent ezeken a textíliákon!) A szervétákat általában monogrammal is ellátták, a görög katolikusoknál pedig gyakran feliratot is hímeztek rá. Húsvétra igyekeztek minden évben új szervétát készíteni, mert az asszonyok mindig nagyon figyelemmel kísérték egymást, kinek milyen van. A gyúrósurc is a legváltozatosabb díszítésű és napjainkig is használatban levő vászonfélék közé tartozik a Zempléni-hegyvidéken. Tésztagyúrásnál, kenyérdagasztásnál, vagyis a nagy tisztaságot igénylő házi munkáknál kötötték csak fel. A lakodalomban ilyet viseltek a főző asszonyok. Egyes adatok szerint Regécen a menyasszony díszes gyúrósurcot ajándékozott minden szakácsnénak. A stafírungba több darabot is készítettek a gyúrósurcból, de a többi vászonféleségnél általában kevesebbet, csak 2—6 darabot. Finomabb kenderből, szálból szőtték, majd inkább pamutosvászonból készült, hogy minél fehérebb legyen. Gazdag díszítése nagyon változatos volt. Szőttes csíkok több sorban díszítették, majd merkelt virágokkal varrták ki, később pedig elsősorban kalodázással hímezték. Általános volt, hogy a tulajdonos nevét, de legalább a monogramját is belevarrták, gyakran a készítés ideje is rákerült. Alját pedig „kikötötték", vagyis kirojtozták. Négynyüstös, mintás szövésű gyúrósurcot is gyakran készítettek, melynek kockás, mintás szövése már önmagában is díszes volt. Törülköző, törlőkendő, hosszúkendő, hosszú törülköző, nyoszolyókendő a neve ezen a vidéken annak a díszes vászonféleségnek, melyet a lakodalomban osztogatott a menyasszony. Nemcsak a vőfély és a funkcióviselők kaptak belőle, hanem hagyományosan az egész rokonság is. Regécen egy 1931-ben tartott lakodalomban pl. a menyasszony 78-at osztott szét a násznép között. Amikor gyülekezett a násznép, akkor 140