Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabadfalvi József: Kutatások és eredmények a Zempléni-hegység népi kultúrájának tanulmányozásában

magyar népre hatással volt: itt alakult ki az irodalmi nyelv s az egyik legjelesebb iskolaváros, Sárospatak. A Hegyalján a magyar városfejlődés jellegzetes formációjának, a mezővárosoknak egész sora fejlődött ki: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Erdőbénye, Tolcsva stb. 2. A Hegyköz a Bózsva-patak vízgyűjtője, a történelmi Abaúj és Zemplén területén, Sátoraljaújhelytől északra, az országhatár és a hegység keleti lejtője között terül el. A táj mai arca a 18—19. században alakult ki, az összefüggő erdőségek a hegyoldalakra és magasabb területekre szorultak vissza. Települései jellegzetes irtásfalvak. Az Árpád-korban a sárospataki erdőispánsághoz, illetőleg a füzéri várhoz tartoztak. A lakosságot bolygatta az ellenreformáció és a kuruc háborúság, a hiányt magyar, szlovák és kárpáti ukrán lakosság egészítette ki. 3. A Hernád-völgy (a geográfiai irodalom a. Meződülő elnevezést használja) a Zempléni-hegységtől nyugatra fekvő, a síkságba olvadó terület. A folyóhoz közelebb eső területeken a földművelés a jellemző gazdálkodási ágazat, a hegységhez simuló településeken előtérbe lép az állattenyésztés. A Hernád-völgy a „történelem országútja" volt, ahol a különböző átvonuló hadak az Árpád-kori magyar településeket dúlták-pusztították (például Amadé nádor seregei, majd Giskra, a husziták, a törökök és az osztrákok). A Hernád-völgy fontos útvonala volt a magyar, valamint a Közel-Kelet felől érkező és az északi államok felé tartó kereskedelemnek. 4. A Zempléni-hegység belső (erdő-) vidéke. Önálló néprajzi kistáj, sok jellegzetes vonással. Ide soroljuk Mogyoróskát, Regécet, Árkát, Baskót, Telkibányát és az ún. Hutákat. A belső (erdő-) vidékek később népesültek be, a Huták csak a 18. században. A falvaknak kevés a szántóföldjük, a megélhetést a hegység és az erdő biztosította: elsősorban erdei munkával és állattenyésztéssel foglalkoztak, de jelentős szerepe volt az erdők nyújtotta termések gyűjtögetésének is. Itt alakultak ki a kemény cserép- és az üvegmanufaktúrák, s jelentős volt a szénégetés, a hamuzsírfőzés is. A hegység műemlékekben is gazdag, közöttük igen sok vár is díszíti. Abaúj vár község belterületén áll a honfoglalás korának földsánccal megerősített hatalmas földvára, az Abák nemzetségfői központja, mondhatjuk úgy is, hogy Abaúj megye egykori székhelye. A szomszédos Gönc és Telkibánya határában áll a kétes emlékű Amadé-vár, amelyet Amadé nádor, szepesi főispán építtetett a 13. század végén. A hagyomány szerint rablólovagok tanyája is volt, akik rendre fosztogatták a Hernád-völgy nagy kereskedőútján járó gabona- és borkereskedőket. Füzér, Sárospatak, Szerencs, Boldogkő és Regéc vára Rákóczi-birtok volt, a szabadságharc idején jelentős erősségek. Az utóbbiban töltött II. Rákóczi Ferenc 4 évet apró gyermek korában. A Zempléni-hegység településein nem ritkák a román és gótikus templomok, igen sok jelentős kastély színezi a táj építészeti freskóját. A Zempléni-hegység területe etnikai tekintetben is igen változatos. A honfoglaló magyarság korán megszállta, de mellettük már a középkorban megjelentek az idegen telepesek is. Vallon telepesek érkeztek talán legkorábban, a 12. század elején vagy előtte Sárospatakra és a Hegyalja néhány más településére, Olaszliszkára, Olaszira és Tállyára. A 12. század végétől a Szepességből német telepesek érkeztek néhány Hernád menti településre, így pl. Göncre, Hernádnémetibe és Telkibányára. A hospesek új színfoltokat hoztak 13